Már több mint egy év eltelt a koronavírus-járvány kezdete óta, ennek ellenére még mindig ez a sláger. A pandémia teljesen átírta az életünket. Visszatekintve megállapíthatjuk, az járt a legjobban, aki gyorsan tudott alkalmazkodni.
Akár a járvány „nyerteseinek” is nevezhetnénk őket. Azok, akik röpke két hét alatt átszervezték a munkafolyamatot és hatékony home office-t (otthoni irodát) rendeztek be, most még könnyebben tudnak dolgozni, s mondhatni, meg sem állt a termelésük. Az éttermek, amelyek gyors és egyszerű elviteli lehetőséget biztosítottak, hamar népszerűvé váltak. Azok a vállalkozások, amelyek kialakították az online platformjukat, elérhetőbbek lettek vevőik számára, és most előnyben vannak. Akik elsőként reagáltak a maszkviselésből fakadó parádéra, rengeteg kézzel készített, egyedi álarcot tudtak eladni, jó áron. Az „élelmesek” úgy közlekedtek földön, vízen, levegőben, mintha nem is lett volna határzár, azóta pedig ők a legkeresettebb fuvarozók. A vakcinát leggyorsabban kifejlesztőkről már nem is beszélve, akik most degeszre tömhetik a zsebüket.
Furcsa, hogy egy világjárvány kellett ahhoz, hogy felértékelődjön a rugalmasság. A tudás is fontos, ám most úgy tűnik, mintha még annál is hasznosabb lenne az, ha valaki könnyedén alkalmazkodik.
Mert mit érünk azzal például, ha nagyszerűen kommunikálunk, de ezt nem vagyunk képesek bemutatni az online térben? Ha jó üzletemberek vagyunk, de nem tudjuk elérni a vevőinket, mert nem ahhoz szoktunk hozzá, hogy kontaktmentesen értékesítsünk?
Nehezen engedjük el a mindennapi rutint, a jól beváltat, azt, amihez az évek során hozzászoktunk. Csökönyösen ragaszkodtunk hagyományos életünkhöz, mert nekünk az úgy jó. Biztos?
Nehéz volt áttérni az otthoni munkára, az online vásárlásra, a videóhívásokra, a kézfertőtlenítésre. Holott minél előbb elfogadtuk volna, annál kevésbé tűnt volna nyűgnek.
Aki ezt meglépte, már tudja. Aki nem, az még mindig azon bosszankodik, hogy meddig tart még a sok korlátozás, mikor tér már vissza az élet a régi kerékvágásba? Elárulom: semmi sem lesz olyan, mint régen. Úgyhogy jobb, ha alkalmazkodunk, nyitottak vagyunk az új dolgokra, igyekszünk lépést tartani az új „követelményekkel”. Mert aki lemarad, az kimarad!
