Családcentrikus, gyermekbarát, társaságkedvelő. Szerénysége nem akadályozza tenni akarásában. Fontos számára a felnövekvő nemzedék patronálása, munkájával a könyvek pótolhatatlan előnyeit hangsúlyozza. Vallja, minden okkal történik. Szívesen segít a közösségi programok szervezésében. Unokái mosolyában mindig vigaszra talál. Rovatunk mai vendége Béres Ágnes, a tiszasalamoni könyvtár vezetője.
Csuha Ivett
– Óvónőből lett könyvtáros.
– 2003 óta dolgozom a tiszasalamoni könyvtárban. Azelőtt óvónőként tevékenykedtem, mivel a gyerekek mindig fontos szerepet töltöttek be az életemben. Jelenleg is minden erőmmel küzdök azért, hogy a Z generáció tagjai is állandó könyvtárlátogatók legyenek. Már gyerekként is szerettem olvasni, így amikor megkaptam a lehetőséget, hogy könyvtáros legyek, azonnal éltem vele.
– Sokan unalmasnak tartják ezt a munkakört.
– A legtöbb embernek egy könyvekkel teli szobában ülő, szemüveges, öreg néni jut eszébe a könyvtáros szó hallatán. Ám a munkánk rendkívül összetett. A kötetek, kiadványok, irodalmi alkotások kategorizálása mellett az olvasók becsalogatása is a feladataink közé tartozik. Hiszen mit ér a szépen rendezett, tömött könyvespolc, ha azon csak porosodnak a művek. A gyerekek a felnőttek példáját követik, így nekünk kell bizonyítani az olvasás szükségességét.
– Milyen módszereket használ erre?
– Kifejezett előny, hogy egy épületben van a kultúrház és a könyvtár. Irina Dahulics klubvezetővel és Saláta Péter koreográfussal együttműködve sikeresen vesszük a digitalizáció kihívásait. Kiállításokkal, tematikus napokkal, csoportos foglalkozásokkal igyekszünk növelni a betérők számát. Számítógépeink is vannak, így a fiatalabb korosztály számára gyakran az internetes mesevideók és játékok után mutatom meg az újdonságainkat, a hozzájuk illő olvasmányokat.
– Vannak megingathatatlan könyvtárlátogatók?
– Örömmel mondhatom, vannak. Közel az iskola, így a tanulók gyakran bejárnak. Sokat foglalkozunk az idősekkel is. A jelenlegi helyzet miatt nem jönnek személyesen a tékába, aki igényli, annak házhoz viszem a műveket. A járvány csillapodása után terveim között szerepel könyvklubok szervezése, illetve a kismamákat is szeretném bevonni a könyvtári életbe.
– Önnek milyen a kapcsolata a könyvekkel?
– Gyerekként a testvéremmel, kis túlzással éjjel-nappal olvastunk. Édesanyánk mindig meglepett minket valamilyen kötettel. Igaz, akkoriban nem volt ilyen borsos az ára. Számomra József Attila művei megunhatatlanok, illetve más költők műveit is lapozgatom.
– Mi akart lenni gyerekkorában?
– Fodrásznő. Még most is nagyon szeretek ezzel foglalkozni, a családban mindenki hajkoronáját én tartom rendben. Akkoriban nem volt lehetőségem arra, hogy kitanuljam a szakmát, diplomás könyvtáros is a 40-es éveimben lettem.
– Meséljen a családjáról.
– Két gyermekem van, már mindketten családot alapítottak. A lányom óvónőként dolgozik Budapesten, így továbbvitte a gyerekek iránti szeretetemet. A fiam is külföldön vállalt munkát, sajnos szétszakítva él a család. Ám örömteli, hogy mindkét gyermekem már megajándékozott egy-egy unokával, a közeljövőben pedig még egy csöppség bővíti majd a sort. Kristóf szeptembertől iskolába megy, Hanna pedig középcsoportos óvodás. A születendő kislányunokám pedig a Kinga nevet fogja viselni. A férjemet sajnos két évvel ezelőtt elvesztettem.
– Hogyan tudta feldolgozni a veszteséget?
– Még mindig nehéz. A gyerekek és az unokák a támaszaim. Embert próbáló időszak van mögöttünk, ám együtt bármire képesek vagyunk.
– Tipikus nagymama?
– Teljes mértékben. Ez azonban nem merül ki a sütés-főzésben, amit, nem mellesleg, nagyon szeretek végezni. Nem vagyok rest kipróbálni új recepteket, az interneten fellelhető bázis pedig kimeríthetetlen. Emellett a szőnyegen játszunk, csúszunk-mászunk, lövöldözünk – mindent, amit csak az unokák kívánnak.
– Hogyan kapcsolódik ki egy fárasztó munkanap után?
– Aktív pihenéssel, ugyanis imádok táncolni, társaságba járni. Könnyen kapcsolatba lépek másokkal, szívesen kötök új ismeretségeket. Lételemem a kommunikáció, a komolyabb témájú beszélgetések, eszmecserék pedig feltöltenek. Falun még összetartóbbak az emberek, az óvónőkkel, tanárnőkkel, lehetőség szerint, összejárunk.
– Hobbi?
– A növények. Nagyon szeretem a virágokat, élvezettel foglalkozom velük. A könyvtárban nincs elég fény számukra, az otthonomat azonban számtalan szobanövény díszíti. A menyem is kedveli a virágokat, így együtt foglalkozunk velük. Odavagyok a kirándulásokért, de sajnos az utóbbi év történései keresztülhúzták a számításaimat.
– Hogyan vélekedik az igaz barátságról?
– A barát az különleges státusz, amit ki kell érdemelni. Nincs sok barátom, ám aki van, az nagyon közeli. Rájuk bármiben számíthatok, nem hagynak cserben a bajban.
– Mit gondol az idő múlásáról?
– Véleményem szerint megöregedni kiváltság.
– Türelmes?
– Birkatürelmem van, ám nehezen viselem az igazságtalanságot. Konfliktuskerülő típus vagyok, azonban a méltatlan viselkedés ellen időnként felemelem a hangom. Az emberi butaság is ki tud hozni a sodromból.
– Alapos?
– Nagyon szeretem a pontos, precíz munkát. Pozitív benyomást keltenek bennem a hasonló kvalitásokkal bíró személyek. Néha belefér a szétszórtság, senki sem tévedhetetlen, ám igyekszem időben elvégezni a rám bízott teendőket.
– Rugalmas?
– Gyakran megtervezem a napomat, ám nem ragaszkodom mindenáron az előírt programokhoz. Néha nehéz elfogadni a változást, ám vallom, minden okkal történik.
– Könnyen elérzékenyül?
– Igen. Legyen az boldog vagy szomorú pillanat, egy film vagy könyv, hamar elerednek a könnyeim. Utána szinte megkönnyebbülök.
– Jó emberismerő?
– Az utóbbi években egyre zárkózottabbá váltak az emberek, így egyeseket nehéz kiismerni. Sajnos néha előítéleteim is vannak, ám előfordult, hogy kellemes csalódás ér az adott személlyel kapcsolatban.
– Jellemezze magát néhány személyiségjeggyel.
– Családcentrikus, türelmes, munkaszerető.
– Beismeri a hibáit?
– Igen, nem esik nehezemre elismerni a baklövésemet, és másoktól is ezt várom el. Nem szeretek haraggal lefeküdni.
