Kis túlzással nem telik el úgy hét, hogy ne történjék valamilyen magyarellenes provokáció Kárpátalján. A legutóbbi ilyen vandalizmus az ortodox húsvét hajnalán esett meg, amikor félreeső beregszászi utcák házaira ragasztottak ki nekünk címzett, gyűlölködő, fenyegető üzeneteket. S noha a falragaszokat a pászkaszentelésre igyekvők még aznap éjjel leszaggatták, annak híre természetesen bejárta a világhálót, újra megakasztva az egyébként is jobbára egy helyben toporgó ukrán–magyar közeledést.
Már korábban is utaltam rá, de megismétlem: jól kivehető, hogy a vártnál jobb magyar választási szereplés óta szaporodtak meg ezek az alattomos gáncsok, egyeseknek nagyon nem tetszik, hogy a kárpátaljai magyarság – az anyaország támogatásával – semmilyen körülmények között nem adja fel az anyanyelvhasználatáért zajló harcot. S azt is látni kell, vannak olyan politikai erők, melyeknek egyáltalán nincs ínyére a megyei tanácsban való erőteljes magyar jelenlét.
Ezekből kiindulva nem is érdemelné meg figyelmünket egyes mihasznáknak az uszítása, merthogy nekik pont az a céljuk, hogy a figyelem homlokterében legyenek a pitiáner, gyáva, ártó szándékú provokációik. Másrészről viszont, ha elhallgatjuk a talán szóra sem érdemes tetteiket, ha nem veszünk tudomást róluk, azzal a beletörődés látszatát keltjük, ami viszont szintén nem szerencsés.
A kiutat az jelentené, ha a hatóságok végre a törvény teljes szigorával lépnének fel azokkal szemben, akik ezeket a gyalázatos tetteket elkövetik, s a megrendelők nyomára találnának, hiszen akik kiragasztják, azok csak egy kis keresetre vágyó lumpenek, akik – miután az ukrán média fősodra ezt az érzetet kelti – még büszkék is a tettükre, hogy megkeserítik ezeknek a „szeparatista” magyaroknak a sorsát itt, Kárpátalján. Szánalmas…
Örvendetes, hogy legalább a legutóbbi beregszászi incidens elkövetőinek hamar a nyomára lelt az ukrán titkosszolgálat. Nem tudom, ki hogy van vele, de én már meg sem lepődöm, hogy megint csak kelet-ukrajnai „légiósok” voltak a provokátorok, és naná, hogy oroszok a megrendelők, amit a hivatalos kommuniké szerint egyebek mellett az bizonyít, hogy az elkövetők bankkártyáira rubelben ment az utalás, és személyes holmijaik között Putyint ábrázoló képeslapot találtak. Nocsak, nocsak, ennyire amatőr oroszokat!…
Persze ezzel az oroszellenes képpel mindenkinek könnyebb, rendben, legyen így, hiszen mégsem kételkedhetünk a biztonsági szolgálat nyomozóinak hozzáértő munkájában. Én sem teszem. Helyette inkább szurkolok, hogy legközelebb ne csak az események mögött kullogjanak, hanem igazi titkosszolgálathoz méltóan sikerüljön nekik megelőzni a menetrendszerűen érkező újabb provokációt, ezáltal is hozzájárulva a két szomszédos ország közötti kapcsolatok normalizálódásához.
Viszont e negatívumok ellenére is örvendetes, hogy a kárpátaljai ukránság túlnyomó többsége már csak legyint ezekre a falragaszokra, úgy látják, szóra sem érdemes a „hangulatmérgezőkre” időt, szót fecsérelni. Pozitív kicsengése van Volodimir Zelenszkij elnök legújabb kárpátaljai kurátora, Mikola Tiscsenko kijelentéseinek is. A beregszászi elkövetők kézre kerítését közösségi videóban üdvözölte, és baráti hangvételű üzenetet fogalmazott meg a magyarság irányába, de látogatásakor ugyanezt tette a csapi határállomáson. Ám azért kezeljük megfelelő higgadtsággal ezeket a biztató fejleményeket. És most nem is arra gondolok, hogy amolyan elefánt a porcelánboltban benyomását keltette az ukrán–magyar határon, ettől elvonatkoztatva inkább bízzunk a legfelső kijevi szándékok változásában, még ha a világpolitika aktualitásai ennek az ellenkezőjét is vetítik előre. De, a remény hal meg utoljára!
