A múlt héten a Nagydobronyi Református Líceum tizedik osztályos tanulói a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház jóvoltából megtekinthették a Klamm háborúja című előadást, melyet feldolgozó foglalkozás is kísért.
Bara Tünde
– Magyarországon korábban elindult az a folyamat, hogy az előadást közös elemzés követi. Az anyaországban Gyevi-Bíró Eszter erőteljes képviselője ennek, akivel néhány éve dolgozunk együtt. Tavaly pedig megszületett az első olyan foglalkozással társított produkciónk, mely komolyabb témákat boncolgat és főként a felsősökhöz szól. Nekem és néhány kollégámnak Gyevi-Bíró Eszter elmagyarázta, hogyan kell levezetni egy ilyen feldolgozó foglalkozást. A Klamm háborúja is pontosan ilyen, egy tanár és az osztály viszonyát mutatja be. Féltem attól, hogy nehéz lesz a tanulókkal való közös munka.
Viszont a főiskolán már évek óta kapcsolatban vagyok a diákokkal és rá kellett jönnöm, hogy igenis nyitottak az ilyen együttgondolkodásra.
Érdeklődők, okosak, nyitottak és felvilágosultak. Meg lehet találni hozzájuk a kulcsot – fejti ki Gál Natália, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze, a feldolgozó foglalkozás vezetője.
– Színházunknál még újdonságszámba megy a színházi-nevelési program, hisz nagyjából egy éve indítottuk el. Nyilvánvaló, hogy egy osztálytermi előadás nagyban különbözik a nagyszínpadi produkciótól. Esetemben (Klamm tanár úr) például a színész magára van utalva. Egyedül kell fenntartania az érdeklődést, fokozni a feszültséget vagy épp ellenkezőleg.
Egyetlen ember hiteles alakításán múlik az, hogy milyen élményt, benyomást szereznek a tanulók.
Az előadást követően annál hatékonyabban tudnak kommunikálni, minél jobban megértik a téma problematikáját – kezdte beszélgetésünket Kacsur András, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója, a monodráma főszereplője.
– Mi a darab üzenete?
– A Klamm háborúja egy megkövesedett, merev, nagyon szigorú, mondhatnánk lelketlen tanárról szól, amilyenekből mindannyian ismerünk egyet-kettőt. Ennek ellenére azt hiszem, a legtöbb tanár szívvel-lélekkel végzi a dolgát. A diákok már a darab elején megértik a darab lényegét és belemennek a játékba. Az előadásbeli tanár megpróbálja a maga oldalára állítani a teremben ülőket és bebizonyítani a maga igazát. Az osztályokban megpróbálnak ellenállni mindenféle huncut csábításnak, ugyanakkor érzik, hogy valami turpisság van a dologban.
Maga az előadás nagyon nyers és rengeteg rossz dologra világít rá.
Felszínre hozunk számos problémát, amit a fellépést követő foglalkozáson megbeszélnek. Ezáltal a tanulók jobban megértik, hogy a tanárok is emberek, és nekik is lehet rossz napjuk. No és az oktató is hajlandó elfogadni, hogy minden gyerek más – mesélte részletekbe menően a főszereplő.
– Mennyire kell aktívnak lenniük a tanulóknak?
– Fő feladatuk, hogy teljes ellenállással és némasággal tüntessenek, dacoljanak. Helyenként azért nevetnek is. Nagyon jól meg van írva a történet és egyértelmű, bár a tanár nem életszerű, viszont maga a helyzet nagyon is az. A tanulók érzik, hogy mi a dolguk – tette hozzá a színházigazgató.
A líceum tanulói szívesen meséltek az osztályban történtekről.
– Nagyon érdekes volt az, ahogyan a szereplők bemutatták a tanár és a diákok közötti kapcsolatot. A foglalkozáson részekre bontottuk az előadást. Mindenkire nagy hatást gyakorolt a darab, hiszen bepillantást nyerhettünk a másik fél vívódásaiba is – meséli Bacskai Dorina, a líceum tizedik osztályos tanulója.
