Cselekvésre buzdít pünkösd ünnepe

Az első gyülekezetek megalakulásával mi is feladatot kaptunk.

A húsvét és a karácsony után a harmadik legnagyobb keresztény ünnep a pünkösd. Méltatlanul háttérbe szorul és nem a legnépszerűbb ünnepünk, holott a Szentlélek kitöltetése nélkül nem lenne keresztény egyház.

S. R.

Az Újszövetség részletesen leírja, miként szállt a Jézus Krisztus által mennybemenetele előtt megígért Szentlélek a tanítványokra. Az evangélium szerint Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepeltek: Péter apostol prédikációját követően sokan megtértek, belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek, a jeruzsálemi ősegyház.

A Szentlélek kiáradása ugyanúgy Isten ajándéka, mint Jézus Krisztus születése és feltámadása. Ez az ünnep a hálaadás mellett arra is ösztönöz, hogy cselekedjünk, hirdessük az örömhírt, vegyük ki részünket az evangélizációból. Talán éppen ezért próbáljuk kissé háttérbe szorítani ezt az ünnepet, hogy ne kelljen felvállalnunk azt a feladatot, amit az Úr ránk bízott.

– Pünkösd ünnepével kapcsolatban mindig az a rövid történet jut eszembe, amelyet az egyik teológiai professzor prédikációjában olvastam – mondja Dobán Dorina, az ungvári református gyülekezet beosztott lelkésze. – A történet arról szól, hogy egy tanfelügyelő megpróbálta felmérni a diákok tudását az egyházi iskolákban. Ennek érdekében felkérdezte az egyházi tantételeinket is.

A tanárok jól ismerték az idős tanfelügyelő szokását, tudták, hogy az Apostoli Hitvallást (Hiszekegy) három részben kérdezi ki. A tanárnő felkészítette a három legjobb tanulóját, hogy tanulják meg a választ. Eljött a nagy nap, a tanfelügyelő szokásához híven tette fel a kérdéseit. Az elsőre, hogy mit hiszünk az Atyáról, érkezett a jól betanult választ: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. A második kérdésre, hogy mit hiszünk a Fiúról, szintén kapásból jött a válasz:  És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban; aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától; szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül; fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

A felügyelő bátran tette fel a harmadik kérdését is arról, hogy mit hiszünk a Szentlélekről? Erre a kérdésére azonban nem kapott választ. Hosszabb csend után jelentkezett egy kisfiú. A tanárnő megnyugodott, mégis tudja más valaki is a hitvallást. A kisfiú válasz helyett azonban bocsánatkérően csak annyit mondott: Tanfelügyelő úr, aki hisz a Szentlélekben, az ma hiányzik.

Ez a hangulat az, ami körülveszi a pünkösd ünnepét.

Mintha a gyülekezeteinkben is hiányoznának azok, akik hisznek a Szentlélekben.

Ezt valahogy átadtuk a karizmatikusoknak. Talán azért történt ez így, mert nincs ebben az ünnepben annyi emberi ésszel felfogható, annyi racionális úton megtapasztalható, mint karácsony, húsvét ünnepében. Nincsenek ünnepi fények, a szimbólumait sem használjuk.
Mégis miért lenne fontos, hogy figyelmet szenteljünk ennek az ünnepnek is?

– Fontos ez az ünnep, van jelentősége, hiszen a keresztyén egyház születése, a vigasztaló és pártfogó Szentlélek kitöltetésének ünnepe.

A Szentháromság, egy, örök Isten képe az, ami sérül, ha nem vesszük komolyan a pünkösd üzenetét.

Azt, hogy az értünk testet öltött, meghalt és feltámadott Urunk ma is velünk van, vigasztal, bátorít, bűnbánatra indít, és szent életre vezet. A pünkösd üzenete számomra az, hogy Istennek gondja van az emberiségre minden időben, minden kor számára, mert Ő velünk van minden napon a világ végezetéig. Sőt azon is túl, mert vele leszünk az örök életben. A pünkösd üzenete erő, vezetés, megértés (mert a Lélek, ami megnyitja az igét), megszentelődés. A Szentlélek kitöltésével kaptunk egy útitársat, aki vezet bennünket az élet útvesztőjében a mennyek országa felé. Erre mutat, erre akar ráhangolni bennünket az ünnep előszobája, a mennybemenetel ünnepe, melynek üzenete: Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. (János 14, 3)