Humoros, visszahúzódó és türelmes. Mindenkit meghallgat, az emberek megbíznak benne. A felesleges teendőket igyekszik kerülni. Most baráti társaságukkal egy természettudományi szervezet létrehozásán fáradoznak. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Gyöngyössy Tibor, az Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Középiskola földrajztanára.
Simon Rita
– Nemrég lett pedagógus, előtte mivel foglalkozott?
– Eleinte nem igazán tudtam elképzelni magam pedagógusként. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tanultam földrajz szakon. Voltak pedagógiai gyakorlataink, de azok még nem hozták meg a kedvem az oktatáshoz. Végül 2020 szeptemberétől vállaltam el a földrajz tanári állást Ungváron, az alma materben. Előtte fél évig a Beregszászi 4. Sz. Kossuth Lajos Középiskolában (jelenleg Líceum) dolgoztam. Több szervezetben tevékenykedtem. A diákönkormányzatban alelnök, majd elnök voltam. A suli után a főiskolán a Hallgatói Önkormányzat kulturális ügyintéző posztját töltöttem be két és fél évig. Aztán a Kölcsey Ferenc Szakkollégium Hallgatói Önkormányzatának voltam az alelnöke, majd elnöke. Az ungvári KMKSZ ISZ-ben is megválasztottak elnöknek. Diplomaszerzés után a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületénél lettem irodai munkatárs. Emellett Az ADVANCE Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központban is dolgoztam oktatóként. Ott földbejáró címmel tartottam rendhagyó órákat a gyerekeknek. Most pedig egy új szervezet megalapításába fogtunk a barátaimmal. Természettudományi egyesületet létrehozásán gondolkodunk, de erről többet egyelőre nem árulok el. Még nagyon az elején járunk, nem forrta ki magát teljesen az elképzelés. Önerőből akarjuk összehozni, de aki úgy gondolja, majd támogathat minket és pályázni is fogunk.
– A húszas évei elején jár, könnyen megtalálja a hangot a gyerekekkel?
– A kicsikkel nehezebb, de attól függ, mennyire érdeklődők a tanulók. Szakköröket is vezetek, ott nincs gond a gyerekekkel, szívesen jönnek, úgyhogy nem csinálhatom olyan rosszul.
– Túrázik is. Legutóbb három nap alatt 58 km-t tettek meg.
– A természetért mindig is odavoltam. A főiskolai terepgyakorlatok pedig csak még inkább megkedveltették velem a körülöttem lévő világot. Az utóbbi időben rendszeresen kirándulunk, előfordul, hogy az összeszokott baráti társaságunkkal egy hónapban többször is nekivágunk a hegyeknek, míg máskor csak negyedévente jut rá idő.
– Legextrémebb túrája?
– Két évvel ezelőtt elindultunk a Csornahora-hegység gerinctúrára. Az volt a cél, hogy meghódítsuk mind a hat kétezer méter fölötti csúcsot. Viszont nem voltunk eléggé felkészülve, a felszerelésünk sem volt tökéletes, így elég extrémre sikeredett. Cikáztak a villámok a fejünk fölött, szeles-havas eső csapkodta az arcunkat. Elázott a sátrunk, valakinek meghúzódott a lába, így a csapat egyik fele hamarabb lejött.
– Egyéb hobbi?
– Korábban gitározni tanultam, néhány akkordot ismerek, de erre azóta sem fordítottam időt. Írogattam verseket, novellákat, cikkeket. Amikor a nagycsaládosok egyesületénél dolgoztam, több beszámolót írtam a honlapra. Gyűjtöm a köveket, ásványokat, régi térképeket. Régen még a csigaházakat és a bogarakat is félretettem. Utóbbiakat befőttesüvegbe raktam, szedtem nekik füvet, játszani akartam velük, de nem voltak vevők rá…
– Mi az, amit kevesen tudnak Önről?
– Gyerekkoromban volt egy időszak, amikor azt terveztem, hogy felnőttként bohóc leszek. Végül is sikerült azzá válnom, csak nem hivatásosan (nevet – a szerk.). A barátaim szerint vicces vagyok. Ritkán szólok, de akkor nagyot.
– Ha az ön körül lévők tétlenkednek, színre lép?
– Rögtön nem, egy kicsit hezitálni szoktam, de nem okoz gondot, ha kezembe kell venni az irányítást.
– Akad, amit máshogy csinálna az életben, ha újrakezdhetné?
– Olykor jobb lett volna kimondani azt, amit gondolok. Volt, hogy elszalasztottam egy lehetőséget.
– Mennyire kompromisszumképes?
– Meg lehet velem beszélni a dolgokat. Néhány esetben makacs vagyok, de ha jobb az, amit ajánlanak, akkor könnyen elfogadom.
– Egy égő házból mit hozna ki elsőként?
– Van egy kis dobozom, amiben a régi, szép emlékekhez fűződő kacatokat tárolom. Emellett a hivatalos dokumentumaimat sem szeretném bennhagyni, mert nálunk sok időbe kerül újra elkészíteni…
– Mitől undorodik?
– A kígyókért nem rajongok.
– Mottó?
– Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! művéből: „Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül.” Lokálpatrióta vagyok, nem tervezem elhagyni Kárpátalját. Lett volna már rá lehetőségem.
– Mi bosszantja másokban?
– Ha a szavamba vágnak. Az is irritál, ha többet képzelnek magukról, mint akik valójában, illetve ha kibeszélnek másokat.
– A komolyabb vagy a humorosabb társaságot kedveli?
– Az utóbbit. Habár én nem tartom magamat túl viccesnek és beszédesnek.
– Mi a célja?
– Az önálló szervezet létrehozása a rövid távú cél, illetve a mesterképzés megszerzése Ukrajnában. Hosszú távú terveim annyira nincsenek, most a közeljövő eseményeire koncentrálok.
