A trianoni békediktátum 101. évfordulóján nem lehet nem eltöprengeni a múlton, azon, hogyan választottak szét idegen nagyhatalmak egy népet egyetlen tollvonással, megpecsételve ezzel magyarok millióinak sorsát. Saját bőrünkön tapasztaljuk, milyen is elcsatolt területen, egy erőszakkal meghúzott határ túlsó oldalán élni, foggal-körömmel ragaszkodni magyarságunkhoz, őrizni és óvni hagyományainkat. Egy biztos, nem szeretjük, ha leukránoznak minket és persze az sem esik jól, ha buta magyarnak titulálnak egy-egy helyi hivatalban. Olyan dolgok ezek, melyekhez előbb-utóbb hozzászokik az ember, ám a múlt fájdalmát őrizzük magunkban. Nem feledjük, hogy Verecke magyar őseink kapujául szolgált a Honfoglalás során, hogy itt bontottak zászlót II. Rákóczi Ferenc kurucai.
Dobán Vivien
Persze a történelem nem mindig igazságos. Emlékezzünk most a gyásznapról olyanokkal, akik szintén az anyaországtól elszakítva élik meg nemzeti identitásukat. Béres Márk kárpátaljai fiatal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem diákja egyike azoknak, akik az anyaországi felsőoktatásban tanulnak. Kíváncsi voltam, számára mit jelent Trianon…
– Minden nemzet életében vannak megpróbáltatások. Nekünk olyan jutott, amelyet nem sok nép tapasztalt meg.
Az édesanyától elszakították gyermekeit, akik mostoha sorban nőttek fel. Sokat szenvedtek, de megerősödtek a teher alatt. Méltóak maradtunk a magyar névhez. Számomra Trianon örök fájdalom forrása, de egyben emlékeztet is arra, hogy honnan jöttünk, mert a magyar szív nem felejt!
Sajnos az igazsággal szembenézni nem egyszerű dolog. Nem sok realitása van annak, hogy a mai Európában komoly konfliktus nélkül változzon a területi integritás, főleg ekkora mértékben. A revízió mára már nem része a nagypolitikának. Nehéz elfogadni, hogy nagyhatalmak játékává váltunk, s több mint 100 évvel ezelőtt könnyű szívvel szabdaltak fel, de ott kell magyarnak maradnunk, ahová az Isten teremtett minket! Egyébként is, milyen térkép tudna határt szabni a nemzetnek? – osztotta meg gondolatait Márk.
Andacs Zsolt Leventét, az Országos Magyar Diákszövetség elnökét arról kérdeztem, mit jelent számára külhoni magyarnak lenni?
– Erdélyi magyarnak lenni egyszerre hálás és hálátlan. Magyarországon sokszor románnak neveznek, Erdélyben pedig van, aki úgy gondolja, nekünk éppen Magyarország a „haza”, és nehéz, valamint sok energiába kerül elmagyarázni ezt a kettősséget.
Ettől függetlenül hálás vagyok azokért a hagyományokért, amiket a közösségtől örököltem, a népdaléneklős estékért, a kalotaszegi népviselet színeiért, a fokhagymás-tejfölös-sajtos lángosért vagy épp a pálinkáért.
Erdélyi magyarként attól függően, melyik régióban élünk, használjuk a román nyelvet is mindennapjainkban, aminek személyiségfejlesztő hatása is van, hiszen, ahogy a mondás tartja, „ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz”. Vannak nehézségei is a kisebbségi létnek, például az anyanyelv-használat lehetőségeinek beszűkülése, de emellett gazdagságot is jelent egy másik kultúrával való létezésünk – fejtette ki gondolatát az erdélyi fiatal. Majd így folytatta: – Erdély a történelem folyamán különböző befolyás alatt és önálló tartományként is létezett, így az itt élő magyarok is folyamatosan igazodtak a változó körülményekhez és „játékszabályokhoz”. A több mint száz éve történt elcsatolás talán az egyik legnagyobb változást hozta az erdélyi magyarság életébe, és ma is hatással van a mindennapjainkra. Kezdhetjük akár azzal, hogy már az első osztálytól egy új nyelvet tanulunk, egy másik kultúrával együtt növünk fel, az itteni rendszerhez alkalmazkodva dolgozunk, élünk. Úgy gondolom, hogy ha most valamiért változna a helyzet, akkor újrarendeződne a világunk, ami pozitív, de negatív hatásokkal is járhatna.
Jó lenne tehát, ha nem arra koncentrálnánk, hogy mi, külhoni magyarok egyre kevesebben vagyunk, hanem, hogy még vagyunk egy kevesen! Sorsunk legyen akármilyen hányattatott, mi mindig összetartozunk. Szőke István Attila versének szavaival mi is bátran egyetérthetünk:
…Lám már nem fáj, ha reám bármit mondanak,
az összképen semmit sem rontanak,
s akármilyen rosszat akarnak,
mi megmaradunk magyarnak!
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
