Elköteleződés, odaadás, a magyar népművészet szeretete │KISZó-interjú

35 éves a téglási Rózsa Népdalegyüttes.

1986-ban gondoltak egy merészet az Ungvári járásban, és az akkori Népek Barátsága Kolhoz támogatásával megalapították a Rózsa Népdalegyüttest. A társaság első vezetője az ukrán anyanyelvű Vaszil Kobal volt, két évvel később Kolozsvári Zoltán vette át a stafétát. 1988-ban megkapták a Népművészet Ifjú Mestere címet, melyet azóta is sikeresen megvédenek.

Csuha Ivett (Téglás)

A Rózsa Népdalegyüttes múltjáról, jelenéről és jövőjéről Ignácz Mária alapítótaggal és Szikora Csilla együttesvezetővel beszélgettünk.

– Tanárokat, könyvtárosokat, a községháza és a kolhoziroda munkatársait kerestük fel a lehetőséggel. Fiatalasszonyokból állt a csapat, egy-egy fellépésen 26-an is színpadra álltunk. Alkalomhoz illő ruhákat is kaptunk – avat be a kezdetekbe Ignácz Mária.

Kolozsvári Zoltán után az akkor frissdiplomás Szikora Csilla vette át az irányítást. Azóta – kisebb-nagyobb szünetekkel – folyamatosan egyengeti a népdalegyüttes útját, szívén viseli a sorsát.

– Gyerekkorom óta a mindennapjaim részét képezte a Rózsa. 1993-ban a vezetését is átvettem. Igyekeztünk továbbvinni és megőrizni az együttes jó hírét, igaz, a tagok és a felállás is folyamatosan változott – fejtette ki Szikora Csilla. Hozzátette, a rengeteg segítség, melyet a hosszú évek alatt kapott, erőt és kitartást adott a további munkát illetően. – A fő irányvonal a népdaléneklés.

Különböző tájegységek dalait, hazafias énekeket adunk elő. Mindezt citerakísérettel visszük színpadra. Eleinte a Cimborák népzenekar kísért minket a fellépéseken, majd a Csipkés együttes lépett fel velünk.

2015-ben a Rózsa Népdalegyüttes óriási elismerésben részesült. A Nick Ferenc kuratóriumi elnök által vezetett Falvak Kulturájáért Alapítvány Örökség serleggel tüntette ki a csapatot, amit a magyar és az egyetemes kulturális örökséget példamutatóan ápoló közösségek számára ítélnek oda.

– Az egyik técsői fellépésünk során figyelt fel ránk Nick Ferenc, aki később felterjesztette a Rózsát e magas elismerésre. Megtisztelő számunkra a kitüntetés, hiszen ez a hagyományok megőrzése érdekében végzett áldozatos munkánk méltatása – fejtette ki Ignácz Mária, akit egy évvel később a magyar kultúra határon túli ápolásáért a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntettek ki. A budapesti Stefánia Palotában megtartott jeles eseményen természetesen a Rózsa Népdalegyüttes is részt vett.

Emellett rengeteg ünnepségen, fesztiválon öregbítették Téglás hírnevét.

– Minden éven részt vettünk a megyei fesztiválokon, nemzetközi kórustalálkozókon. A Rózsa Népdalegyüttessel bejártuk a Kárpát-medencét. Minden évben történt velünk valami megismételhetetlen.

Annyi jó emlékkel, élménnyel teli volt ez az időszak, hogy nehéz lenne bármit is kiemelni belőle. Azért, a teljesség igénye nélkül, megemlítek néhányat: remek kapcsolatot ápolunk a magyarországi „Kézenfogva Testvéreinkkel” Sárrétudvari Alapítvánnyal, a Dr. Joó Csaba által vezetett szihalmi Tobán Hagyományőrző Egyesülettel, a vajdasági Ludas Matyi Kultúregyesülettel. Maradandó élmény volt a 2009-es Budakalászi Találkozó is, melyre Szanyi Béla, az UMDSZ Ungvári Járási Szervezetének ügyvezető alelnöke, Ung-vidék díszpolgára közbenjárásával jutottunk el – ecsetelték.

2012-ben új vezetőt kapott a népdalegyüttes. A csapat sorsának egyengetését id. Bernáth Ferenc vette át.

– Aki az édesapám – nevet Csilla. – Harmadik gyermekemmel szülési szabadságot vettem ki, ezért édesapám elvállalta a helyettesítésemet. Két évvel később visszatértem, ám ez is korainak bizonyult. Ezután a lányom, Szikora Nikolett vitte a vezetői feladatokat. 2020-ban tértem vissza. Tehát nem hagytuk magára a Rózsa Népdalegyüttest, családi összefogással eveztünk a mindennapok kihívásai közepette.

Mások is szívügyüknek tekintették a több mint három évtizede megalakult csoport sorsát.

– Óriási köszönet az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület és a Hagyományok Háza vezetésének, akik fennállásunk során segítettek és támogattak bennünket – jegyezte meg Ignácz Mária.

– Hálával tartozunk a szülőknek és a csapattagoknak, akik gyakran anyagilag is hozzájárultak egy-egy utazás megvalósulásához – vette át a szót az együttesvezető.

Szikora Csilla elmondta, az utóbbi években folyamatos nehézségekbe ütköztek a csapat fennmaradását illetően.

– A keleten kialakult konfliktushelyzet miatt először csak a fiatal fiúk hagyták el a települést, idővel azonban családok is külföldre költöztek. Egy egész korosztálytól kellett búcsút vennünk. Igyekszünk feltölteni a csapatot, ám egyre fiatalabb jelentkezőkből szükséges merítenünk. A másik érvágás pedig a több mint egy éve tartó koronavírus-járvány, mely lényegesen megnehezítette a felkészüléseket, a fellépéseinket pedig teljesen ellehetetlenítette. Most azon dolgozunk, hogy az online térben begyakorolt repertoárt a színpadon is kitűnően előadjuk.

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó