A kárpátaljaiak életében a határ menti fekvés miatt és nemcsak azért – azt most ne forszírozzuk, miért így alakult, elfogadtuk, volt időnk alkalmazkodni – meghatározó szerepet játszik a határátjárás. Koromból fakadóan csak az idősebb generáció elmondásából tudom, hogy a Szovjetunió és vele együtt a keleti blokk széthullása után milyen szabadságérzést nyújtott a határok kölcsönös megnyitása ennek minden pozitív és negatív hatásával együtt. Elértük azt, hogy a határok összekötöttek, nem pedig szétválasztottak.
A 90-es években és talán még az ezredforduló után is sokak számára a határ jelentette a megélhetést, lehetőséget adott arra, hogy a nehéz időkben némi bérkiegészítéshez jussanak az emberek. De megkönnyítette a családi kapcsolattartást, a munkavállalást, a továbbtanulást, lehetőség nyílt a külföldi nyaralásra. A számos pozitívum mellett volt, ami árnyékot vetett erre a szabadságra. Ekkor indult el az első nagyobb kivándorlási hullám is a kárpátaljai magyarok körében, és ezt az utóbbi években sajnos több is követte. Nemcsak az emberek mindennapjaiban, hanem a régió gazdaságának fejlődésében is komoly szerepet játszik a határ. Ez vonatkozik a kisvállalkozásokra és a nagyobb cégekre egyaránt. A 2000-es évek elején Kárpátalján létrehozták az úgynevezett különleges gazdasági övezetet. A gazdaság fellendítése volt a cél, ami hatott is, hiszen több nagyobb gyár is ide helyezte át a termelését. Ezt támasztja alá, hogy a határ közelsége komoly perspektívákat jelent a régió számára. Az ebben rejlő lehetőségeket az utóbbi évek kijevi kormányai is látták, ám az átkelők fejlesztése, az új határállomások megnyitása eddig rendre csúszott, vagy épp félresiklott. Gondolok itt elsősorban az ungvári és az asztélyi határállomás fejlesztésére, amelyekre az Európai Unió biztosított finanszírozást, ám a pénzek szőrén-szálán eltűntek, az építkezések mindkét helyen abbamaradtak. A Nagypalád és Nagyhódos közötti ukrán–magyar határátkelőhely átadása már évek óta húzódik, szinte minden éven elhangzik, hogy végre megindulhat a forgalom, ám ez az ígéret mindig csak ígéret maradt. Pár éve az ugocsai település lakosai demonstrációt is rendeztek, hogy a kérdés elmozduljon a holtpontról. Mindhiába. Holott mindkét oldalon lefektették a leendő határállomáshoz vezető utat. Ennél jóval nagyobb falatnak tűnik a Beregdéda–Beregdaróc határállomás megépítésének az ügye, amely szintén napirenden szerepel. Az új határátkelőhöz magyar oldalról az M3-as autópálya fog vezetni, míg ukrán oldalról összekötik a Csap–Kijev országúttal. Ezek a kérdések szinte állandóan napirenden szerepelnek a magyar–ukrán kormányközi vegyes bizottságok ülésein, talán közelednek is egymáshoz az álláspontok, de az egyszerű ember számára az eredményt a határátkelő megnyitása jelentené. A határok átjárhatósága évtizedek óta magunk előtt görgetett probléma, amelyre eddig nem született megoldás. Azt gondolnánk, hogy az ukrajnai háború visszavetette ezeket, viszont a napokban Kárpátalján tett munkalátogatást Mustafa-Masi Nayyem, Ukrajna infrastrukturális miniszterhelyettese. A vizit célja a határátkelőhelyek működésének optimalizálása volt, amivel csökkenne a sorbanállás és lerövidítővé válna a várakozási idő. Örvendetes, hogy a mostani válságos időkben is napirenden tartják a határátkelők ügyét, bár felvetődik, hogy ha békeidőben ezt nem sikerült végigvinni, ebben a viharos időszakban milyen hátszelet kapnak ezek a tervek. A folyamatokat felgyorsíthatja, hogy a háború miatt több kelet- és közép-ukrajnai nagyvállalat is vidékünkön indította újra a termelését. A választás részben azért esett Kárpátaljárra, mert a megye négy európai uniós országgal is határos.
Ukrajna uniós csatlakozási törekvései, bár még nagyon az elején járnak, azt is jelentik, hogy egyszer talán megszűnik a határellenőrzés és úgy utazhatunk, mint az európai emberek. Persze ez nem holnap lesz. Először is békére lenne szükség Ukrajnában. Addig is azzal kell beérnünk, amink van. Talán sokan egyetértenek velem hogy, már azzal is elégedett lenne az ember, ha a meglévő határállomások megfelelő kapacitással működnének, az ott dolgozók emberségesebbek és lojálisabbak lennének az utazókkal. Hiszen nem egyszer, legutóbb az ukrajnai menekültáradat során bizonyították, a meglévő határátkelők sokkal több embert képesek gyorsan és gördülékenyen átengedni, mint azt korábban gondoltuk volna. Ez nem fejlesztés, csupán akarat kérdése.
