Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét,
az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon.
A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét,
s ami benne érték, azt mind meghatványozza.
(Kodály Zoltán)
A Kárpátaljai Megyei Filharmónia Magyar Melódiák Kamaraegyüttese nagyszabású gálakoncerttel méltatta Kodály Zoltán és Kálmán Imre születésének 140. évfordulóját. Az előadáson a két híres magyar zeneszerző legismertebb művei csendültek fel.
Simon Rita
– Régóta készülünk erre az eseményre, nagyon örülünk, hogy ma este ennyien eljöttek. Kálmán Imre operettjeit már korábban is játszottuk a közönség nagy örömére, de most több új Kodály-művet is készítettünk, ami úgy tűnik, szintén nagy sikert aratott – mondta el lapunknak Havata Diana, a Magyar Melódiák Kamaraegyüttes vezetője. – Sokszor légiriadó zavarta meg a próbákat, de ez sem vette el a kedvünket. Tudjuk, ahogy nekünk, úgy a közönségnek is szüksége van a zenére, hogy kicsit kikapcsolódjon, elvonatkoztasson a háborús valóságtól. A vidám dalok és a pörgős csárdások garantáltan elűzik a szomorúságot, a romantikus hangszeres művek pedig a magasba röpítik a lelket. A két híres zeneszerző nemcsak kortárs volt, de a budapesti zeneakadémián egy évig évfolyamtársakként is tanultak. Születésük 140. évfordulója alkalmából úgy döntöttünk, nagyszabású, változatos műsorban állítjuk színpadra munkásságuk színe-javát.
Kodály Zoltánról legtöbbünknek a kiemelkedő népzenekutatói munkássága jut eszünkbe. Nem meglepő, hiszen ő volt az, aki felismerte, hogy a magyar népzene igazi valója csak az eredeti forrásokból, a nép ajkáról ismerhető meg. Kálmán Imre az operettjeiről lett híres.
A Csárdáskirálynőt például minden idők legnépszerűbb és legtöbbet játszott operettjeként tartják számon.
A kamarazenekar Kodály Zoltán Magyar rondójával kezdett. A közel tízperces mű az első olyan Kodály-alkotás, amelyben a nép körében gyűjtött dalok lelhetők fel. A mű forrásául szolgáló négy új stílusú népdalt és egy hangszeres táncdallamot Kodály az 1910-es években gyűjtötte.
Jevhen Canyko harmonikaszólóval szórakoztatta a közönséget. A zenész most először lépett fel a román virtuóz, Grigoraș Dinicu művével.
Havata Diana, Ukrajna érdemes művésze, és Hazsó Katalin Kodály Zoltán egyik legkorábbi és legromantikusabb művével, a Lírikus románccal lépett színpadra. A cselló és zongora csodálatos összhangját vastapssal fogadták.
A kamaraegyüttes vezetője fontosnak tartja, hogy lehetőséget biztosítson a fiatal tehetségek kibontakozására, ezért a koncerteken rendszeresen vendégül látja az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskola diákjait.
Most Szofija Kancsij, Krisztina Prihorodszka, Olekszandra Drozdova és Paládi Máté adott elő néhány Kodály-művet zongorán.
A Marica grófnő és a Csárdáskirálynő slágereit a közönség együtt dúdolhatta Marianna Havrilko és Halusz István énekesekkel ukránul és magyarul is. Natalija Lengyel és Igor Litvinov pedig rendhagyó módon, gitár és zongora kíséretében mutatta be a Kámán-műveket.
A csárdást Torbics Andrea és Valerij Popovics ropta.
