A futballmeccsek hosszabbításainál előfordulnak néha meglepetések, ám az esetek többségében az a plusz három perc már nem változtat a végeredményen.
Gyanítom, az a három esztendő, amivel az ukrán oktatási minisztérium meghosszabbította az átmeneti időszakot az új oktatási törvény nemzeti kisebbségekre vonatkozó cikkelyében foglaltaknak a bevezetéséig, már nem sokat változtat a lényegen. Az időhúzás maximum a spekulálásra ad további alapot. Ugyanis miközben Kijev a nemzetközi közvélemény berzenkedésére látszólagos meghátrálással reagál, nagyokat bólogat, és kezes báránykának tűnik, a miniszter asszony olyan levelet küld az oktatási intézményeknek, amelyben hangsúlyozza: munkaidőben az államnyelvet kell használniuk – az órákon kívül is! Milyen előrelátó. Ha már most elkezdjük gyakorolni, öt év múlva biztosan gond nélkül fog menni az ukrán. De mit nyerünk mi, illetve ők ezzel a hosszabbítással?
Ha optimistán állunk hozzá, akkor azt kell hinnünk, hogy ez idő alatt bevezetik a megfelelően kidolgozott államnyelv-oktatási módszert. Minden kérdésünkre választ kapunk a magyar tanórák számával kapcsolatban. Eltörlik a közvéleményben kialakított szeparatista megbélyegzésünket, és megértik, hogy nem protestálunk az ukrán nyelv tanulása ellen. Sőt, ennek hatására magát a hírhedt 7. cikkelyt is egy az egyben kivágják az oktatási törvényből.
Ellenben nekik mostantól öt év áll a rendelkezésükre, hogy még jobban megcsavarják, még több alponttal kiegészítsék az amúgy is homályos jogszabályt. Talán azért odázzák el, mert azt hiszik, lassan megbékélünk a helyzettel. Remélik, engedünk a követeléseinkből, a nemzetközi visszhang is alábbhagy, nem lesznek olyan határozott megnyilvánulások a szomszédos országok részéről. De lehet, arra várnak, hogy az elkövetkező öt évben a magyar értelmiség színe-java kivándoroljon – hiszen nem az oktatási törvény az egyetlen gondunk –, akik pedig itt maradnak, azok kevesen lesznek ahhoz, hogy felemeljék a hangjukat, és már mindegy lesz nekik, milyen nyelven tanul a gyermekük.
A meccs még nincs lefújva, rajtunk áll, hogy rúgunk-e annyi gólt, amivel megváltoztathatjuk az állást.
