Ami a tengerentúlon Donald Trump, Franciaországban Emmanuel Macron, Ausztriában Alexander Kurz, Csehországban Andrij Babis, vagy Szlovákiában Zuzana Caputová, az nálunk Volodimir Zelenszkij lehet.
Ugyan hatalmas meglepetésnek számít, hogy a humorista színész egymaga több voksot szerzett, mint a minden hájjal megkent, két politikai öregróka, Petro Porosenko és Julija Timosenko együtt, mégis mindenki felkapta a fejét. Sokak szerint csak egy rossz vicc, hogy Ukrajnának egy sikeres showman legyen az elnöke, de minden jel arra mutat, hogy ez be fog következni. Ugyan az államfő stábjában mindent elkövetnek majd április 21-ig, hogy megfordítsák az eredményt, de pillanatnyilag ez egy lehetetlen küldetésnek tűnik, egy kisebbfajta csodával érne fel. Amikor már csak kétszereplős egy küzdelem, akkor a választók hajlamosak a kisebbik rosszra szavazni. És ha azt vesszük, hogy az összes jelölt közül Porosenko elutasítottsága volt a legnagyobb, míg Zelenszkijé az egyik legkisebb, akkor borítékolható is a végeredmény.
Az újságokban, televíziókban, közösségi médiaterekben mindent beborít a március 31-i történések elemzése. Engem az lep meg leginkább, és egyúttal ez keserít el a legjobban, amint a regnáló államfő csekély számú hívei nekiesnek és gyalázzák a választás győztesére szavazó polgártársaikat. Nem kevesen egyenesen megkérdőjelezik a Zelenszkij-szimpatizánsok értelmi képességeit, törlik az ilyen ismerőseik nevét a neten.
Mintha semmit sem tanultak volna a két Majdanból. 2004-ben és rá tíz évre is egyszerű emberek, munkatársak, közeli ismerősök, barátok, családtagok ugrottak egymásnak, hogy a másik miként merészel Janukovicsra, Juscsenkóra vagy akárki másra szavazni. Hidak helyett árkok képződtek, a végtelenül szomorú következményekkel pedig azóta is együtt élünk. Ukránok milliói továbbra is vevők a megosztottságra, képtelenek belátni, hogy amíg azt keresik, ami elválaszt, nem pedig azt, ami összeköt, addig nem lesz béke az országban, addig csak azok nyerészkednek tovább, akik az elmúlt 28 évben szétlopták ezt a jobb sorsra érdemes országot. Továbbra is hiánycikk a mások iránti tisztelet és tolerancia…
