Nem egyházi, és nem is roma iskola. Az intézményben mégis többségben vannak a cigány nemzetiségűek, és az oktatást a vallásos neveléssel ötvözik. A Barkaszói Középiskolának biztosan mindenki a csodájára járna, ha nem lenne olyan nehezen megközelíthető helyen.
Az iskolának négyszázötven tanulója van, több mint a fele roma nemzetiségű. Ez az arány jellemzi a falu lakosságát is. A tábor területén működő suliban csupán az elemi osztályok elvégzésére van lehetőség, aztán irány a falu középiskolája.
Eddig még nem mondtunk semmi meglepőt, más iskolákban is előfordul a nagyszámú roma közösség, és egyházi líceumaink is vannak.
A furcsa az, hogy a rakoncátlan gyerekekből néhány év alatt tisztességes fiatal felnőtteket nevelnek az ige segítségével.
Amikor megérkezünk, az udvaron birkóznak a gyerekek, ám amint észrevesznek, illedelmesen köszönnek. Az igazgatót pedig hangos „áldás békességgel” üdvözlik. Majoros Bélát őszinte szeretet és tisztelet övezi a gyerekek körében.
– Tizennégy éve vezetem az intézményt – kezdi beszélgetésünket Béla. – A hitbéli nevelést tartjuk a legcélravezetőbbnek, vezérigénk a János 3,16: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”, a bibliai igerész a főbejárat melletti falon is olvasható. Minden reggelt áhítattal kezdünk, étkezés előtt és után asztali áldást mondunk.
Látjuk ennek az eredményét, az évek során rengeteget változtak a diákok, sokkal rendesebbek és tisztelettudóbbak. Istené ezért a dicsőség.
Nincs könnyű dolga a negyvenöt fős kollektívának. A faluban sokakat a nagymama nevel, mivel a szülők külföldön dolgoznak. A felsőbb osztályokba nem épp kitűnő tanulók érkeznek. A romák közül sokan az alap higiéniai szabályokat sem ismerték, neveletlen és durva viselkedésükkel megbotránkoztatták a tanárokat. Ezt azonban – elmondásuk szerint – sikerült kiküszöbölni a hitre alapuló neveléssel, a szeretet erejével.
– Mi vagyunk a pótanyuka és a pótapuka – veszi át a szót Szalontai Klára, miközben körbevezetnek a tanintézményben.
Az igazgatóval és helyettesével bekukkantunk az első osztályba, ahol épp angolóra zajlik. A gyerekek hirtelen azt sem tudják, hogyan szólaljanak meg, ezért mindjárt három, magyar, ukrán és angol nyelven is, elnyújtva jó napot kívánnak. Az igazgatót meglátva majd kiugranak a bőrükből, neki külön is köszönnek a megszokott módon.
– Ma még virágot is kaptam az egyik roma kislánytól – folytatja mosolyogva a direktor, miután elhagyjuk az osztályt. – A romák is szomjazzák az igét, a fakultatív keresztyén etikaórákon is részt vesznek. Vallom: a hit hallásból van. Ha nem hallanák az igét, sosem érne célba. Igyekszünk az oktatás mellett a lelki épülésükkel is minél többet foglalkozni. Akadnak olyanok, akik idősebb korukban kicsapongnak, őket igyekszünk zabolázni, de nem mindenkit sikerül kellőképpen.
Viszont azokon, akik nálunk végeztek, szemmel látható a változás.
A továbbtanulási ráta nem túl magas, néhányan a beregszászi főiskolán folytatják felsőfokú tanulmányaikat, ám sokan már férjhez mennek érettségiző korukra. Mások külföldön próbálnak szerencsét, mivel az iskolai ismeretekkel már módjukban áll munkába állni.
Simon Rita
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.