Salvador Dali festőművész, Muhammad Ali bokszoló, II. János Pál pápa… Hogy mi köti össze a felsoroltakat? Ugyanaz a betegség, a Parkinson-kór. Merev testtartás, remegő kéz és fej, mozgáskorlátozottság – ezek a tünetek jellemzik a kórban szenvedő embereket.
Világszerte jóval több jelenleg az ilyen betegek száma, mint mondjuk 100 évvel ezelőtt, ami valószínűleg az átlagéletkor növekedésével függ össze. Sőt, egy elmélet szerint mindenkinél fennáll a kór kialakulásának kockázata, csak nem mindenki éri meg…
– Hátterében az áll, hogy az agyban nem termelődik elegendő mozgásért felelős anyag, konkrétan dopamin, ami a központi idegrendszer ingerületátvivő anyaga – magyarázza Olekszandr Pulik, a megye főneurológusa a kór világnapja apropóján.
– Kárpátalján hétszáz ilyen pácienst tartunk nyilván, de számuk magasabb lehet.
Kialakulásáért elsősorban agyérelmeszesedés, valamilyen trauma, az agyállomány gyulladásos megbetegedése (encephalitis) a felelős. Más Parkinson-szindrómás eseteket súlyos szén-monoxid-, mangán- vagy ciánmérgezés következményének tartanak. A legtöbb esetben csökken a beteg munkaképessége, ingerlékennyé, emocionálisan labilissá válik, hajlamos a depresszióra, ugyanakkor szellemi képességei épek maradnak.
Átmeneti parkinsonos remegést egyes gyógyszerek is okozhatnak, de az a gyógyszer elhagyása után magától elmarad.
– Milyen stádiumai vannak a betegségnek?
– Lefolyását általában öt stádiumra bontják. Az elsőben a remegés csupán az egyik oldalon kezdődik, sorrendben a kézen, a karon, majd a lábon, de sok beteg esetében csak izommerevség van, remegés nincs. A reszketés nyugodt állapotban intenzívebb, mozgás közben csökken, emóciók, feszültségek hatására megint kifejezettebb lesz, alvás közben pedig megszűnik. Sok tünet a depresszióhoz, illetve a pszichés állapotot befolyásoló gyógyszerek hatásához hasonló, mint a lelassulással és merevséggel járó fájdalmak, fáradtságérzés, az arc maszkszerűvé válása, a száj nyitva maradása, a ritkább pislogás.
A merevség érintheti az összes izmot, de leginkább a nyakon, a törzsön, a vállakban és a könyöktájon észlelhető.
A beteg nehezen tud elindulni, csoszog, a tartási reflexek kiesése miatt néha be-begyorsul, előre-hátra dülöngél. Kísérő tünetek lehetnek még a rágási és nyelési nehézségek, valamint a székrekedés. A kór második és harmadik szakaszában a tünetek erőteljesebbek. A negyedik és az ötödik stádiumban a páciens képtelen mozogni, járni, ez elsősorban azokra jellemző, akiket nem kezeltek.
– A nők vagy a férfiak fogékonyabbak rá?
– A betegség nem válogat, viszont a statisztikák arról tanúskodnak, hogy a vidéki lakosságot inkább érinti.
– A Parkinson-kór mindmáig gyógyíthatatlan, de mennyire kezelhető?
– Leginkább a cukorbetegséghez hasonlítható, hisz krónikus, lassan terjedő betegség, egész életen át tartó gyógyszeres kezelést igényel. Amennyiben nem kezelik, az érintett életminősége egyik napról a másikra romlik.
A harmadik stádiumában rokkanttá nyilvánítják a pácienst.
Ám az L-Dopa tartalmú gyógyszerek szedésével a beteg visszatérhet a második stádiumba, tehát jobban érezheti magát. A legfontosabb, hogy folyamatosan szedje a gyógyszereket, gyógytornázzon és betegségére tekintsen úgy, mint egy állandó útitársra.
– Van a kór diagnosztizálásának valamilyen specifikus módja?
– A beteg a komputeres tomográf, a mágneses rezonancia-vizsgálaton át komplex kivizsgálást igényel, melynek alapján az orvos meghatározza a helyes gyógyszeres kezelést.
– Meg lehet valahogyan előzni?
– Egészséges életmóddal, a magas vérnyomás kezelésével részlegesen. Egyébként van olyan elmélet, hogy az egyik embertípus hajlamosabb a Parkinson-kórra. Ezek a pedáns, felelősségteljes egyének. De ez csak elmélet.
Táncterápiával a remegés ellen
A megyei idegsebészeti központban immár fél éve, hetente egyszer táncterápiával segítik a Parkinsonban szenvedők ritmusérzékének, koordinációjának javítását. Katerina Zinovjeva fizikoterapeuta szerint a rendszeres mozgás elengedhetetlen ennél a betegségnél, mivel segíti mind a fizikai, mind a mentális aktivitás megőrzését. A neurológusok, rehabilitológusok felügyelete mellett a minap keringőt és cha-cha-cha-ra tanították a pácienseket. A szakemberek hangsúlyozzák, a táncon kívül a jóga, a skandináv járás és minden olyan fizikai tevékenység, mely az egyensúlyozással kapcsolatos, rendkívül sokat javít a kórban szenvedők életminőségén.
A foglalkozásokat egyelőre mecénások, támogatók segítségével finanszírozzák. De a szakemberek azt remélik, az egészségügyi reformért felelősök figyelembe veszik, hogy bizonyítottan hatékony módszerről van szó, és előbb-utóbb államilag is támogatják majd a terápiát.
Magyar Tímea
