Pálfi Ilona nem született táncosnak, mégis azzá vált. Sőt, akaraterejének és ambiciózus jellemének köszönhetően ennél többet is elért. Az általa alapított Mese tánc- és fitneszstúdió a napokban ünnepli megnyílásának ötödik évfordulóját. Az egyedi műfajokat kínáló, fiatalos ungvári stúdióban mindenki megtalálja a neki tetsző elfoglaltságot.
– Hogyan vált szenvedélyeddé a tánc?
– Ötéves koromtól táncolok. Az első alaklommal, amikor elvittek, eldöntöttem, nekem is lesz egy saját stúdióm – emlékszik vissza a huszonhét éves ungvári lány. – A szüleim orvosok. A családban senki sem űzte ezt a tevékenységet, én vagyok az egyetlen, aki ezen a vonalon indult el. Kijevben tanultam koreográfusnak. Az ott töltött öt év nagyon nehéz volt. Nem igazán voltak barátaim, bulizni sem jártam. A tanulás töltötte ki a mindennapjaimat, meg kellett dolgoznom azért, hogy elérjem azt a szintet, amit szerettem volna. A pályakezdés nem volt könnyű. Nem mondhatnám, hogy ügyesen táncoltam hat-, hétévesen. Huszonéves koromra érett meg a dolog, a rengeteg gyakorolásnak köszönhetően. Ha nem igyekeztem volna ennyire, magától nem tört volna elő bennem. Annak ellenére, hogy nem voltam „született tehetség”, nem adtam fel. Minden nehéz volt az elején, de most nagyon örülök, hogy pont úgy alakult, ahogy, mert ha könnyű lett volna, akkor nem biztos, hogy így tudnám értékelni és becsülni az elérteket.
– Most ötéves a táncstúdió. Mivel büszkélkedhettek?
– Eleinte kizárólag gyerekeknek szerettem volna táncot oktatni – mára ez az elképzelés jelentősen módosult. Ahogy lediplomáztam, neki is láttam a vágyam megvalósításának. Kiskoromban klasszikus báli táncot tanultam, ezért mindig is ez marad a szívem csücske, de haladni kell a korral, láttam, hogy most nem erre van igény. Ezért, aki eljön a Mesébe, kipróbálhatja a rúdtáncot (pole dance) és annak variációit, a légtorna egyik válfaját, selyem szalaggal (aerial silks), zumbaórákra járthat és számos fitnesz program közül válogathat. Ilyen például a nyújtás (stretching), a pilátesz torna vagy épp a twerk (amerikai mozgásforma).
– A rúdtáncot kezdőknek is ajánlod?
– Korábban rengeteg előítélet övezte ezt a műfajt, az emberek a sztriptízhez kötötték, és „piszkosnak” nevezték. Manapság már elfogadják és tudják, hogy ez egy kifejezetten megerőltető sport. Viszont minden fokozatosan épül fel, az egyszerűbb mozdulatoktól a nehezebbekig. A program úgy van összeállítva, hogy bárki elsajátíthassa, kezdők is. Sok gyerek is jár ezekre a foglalkozásokra, és érdekesnek tartják.
– Milyen érdeklődés van ez iránt?
– Nagyon sokan megfordulnak nálunk. Legalább 50-100 kiskorú. A gyerekek imádják a rúdtáncot és az aerial silkset, mivel ez utóbbi szinte mindenkinek megy. Felvillanyozza őket, hogy minden órán tanulnak valami újat, egy újabb szintet lépnek. A tréningek szórakoztatóak. A legnagyobb érdeklődés a 25-35 év közöttiek körében van, a felnőtt látogatók száma az ötszázat is eléri.
– Miért táncoljunk?
– Azért, mert olyankor elengedhetjük magunkat. Csak az jár a fejünkben, hogy milyen szép az élet. Rájövünk, szerencsések vagyunk, mert van kezünk, lábunk és fülünk, amivel hallunk. Több olyan kliensünk volt már, aki depresszióval küszködött, vagy csak rossz kedve volt, és a tánc segített neki ennek a legyűrésében.
– Mi egyéb érdekel a táncon kívül?
– Nagyon szeretek fényképezni. Embereket, portrékat. Van egy professzionális fényképezőgépem. Megtanultam varrni. A múlt nyáron kezdtem bele a csipkéből készült fehérneműk gyártásába. Rajzolok is. A stúdió falát is díszíti néhány alkotásom. Habár az én „vidám színem” a fekete, ezek színesek, azért, hogy aki ránéz, felviduljon tőle. Imádok zenét hallgatni, bár nem játszom hangszeren. Sokat olvasok. Az egyik kedvenc íróm, a lengyel Janusz Leon Wiśniewski, de szívesen böngészem Vladimir Nabokov írásait is.
– Milyen terveid vannak?
– A legközelebbi cél a szülinapi buli. Rendezünk egyet a stúdiónak. Ezenkívül tervezek egy bemutatót, ahol feltárjuk az érdeklődők előtt, mivel is foglalkozunk. A tréningek díja elérhető. Viszont ha valakinek nem futja rá, mégis szeretne mozogni, szerdánként tartok egy ingyenes edzést, arra előzetes egyeztetés után eljöhet bárki. A nagy, azonban realizálható álmom, hogy egyszer vezessek egy óriási fitneszedzést, legalább száz ember előtt. Nagyon szeretem az embereket, és úgy gondolom, ezt ők is érzik. Szerintem ebben van a siker titka.
Simon Rita
