A magyar kereskedelmi rádiózás hőskorának ikonikus alakja, reklámszakember és jazz-zenész, családapa és borász. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Rókusfalvy Pál.
– Elárulná hogyan lett a jazz-zenészből a kereskedelmi rádiózás és televíziózás fenegyereke, marketing guru és végül etyeki borász?
– Úgy, hogy mindig nyitott voltam az újra. Eredetileg ugyanis pedagógus a végzettségem. Az Egri Tanárképző Főiskola hallgatója voltam, bár diploma után mindössze három évig álltam a katedrán. Volt ugyanis egy nagy szerelmem, a jazz, és az más utakra terelt. A Stúdium Dixieland Banddal még az 1983-as Ki mit tudot is megnyertük. Annak idején jazz-zenészként kerültem kapcsolatba a Danubius Rádióval és egy, a rádiónak adott koncertet követően felkértek különböző könnyűzenei műsorok vezetésére. Danubiusos pályafutásom úgy ért véget, hogy ügyvezető igazgatóként búcsúztam, de azért igyekeztem a pályán maradni, hiszen 2000-2002 között a Roxy Rádiót vittem. Ugyanakkor ma már azt vallom, hogy a kereskedelmi rádiózás és televíziózás csak egy epizód volt az életemben. Ezzel párhuzamosan tulajdonosa vagyok a Roxi Reklámügynökségnek és tulajdonképpen a reklámszakmának köszönhetően lettem etyeki borász.
– Részleteket, részleteket, részleteket legyen szíves, hiszen a bor meg a média legalább olyan távol esik egymástól, mint Etyektől Kárpátalja…
– Az egész egy véletlen következtében, még danubiusos korszakomban történt 1999-ben. A rádiónak ugyanis volt egy igen színvonalas borászati műsora, a Borbarát, melyet Alkonyi László vezetett. Nos, legelőször ő vitt el Etyekre, amit meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Motoszkált bennem a kisördög, hogy ez a település közel van Budapesthez, és mi lenne, ha vennék ott egy ingatlant. Magától adódott a feladat is, hogy marketing-szakemberként talán kölcsönösen egymás hasznára lehetünk az etyeki borászokkal. Mindez pedig egy kiváló egymásratalálást szült. 2003-ban ebből az elhatározásból született meg az Etyeki Kezes-Lábos és az Etyeki Pincefesztivál. Ma már inkább vagyok borász, mint marketinges, de továbbra is vallom, hogy a jó bornak kell a cégér, mert a megfelelő reklámtevékenységgel sokat javíthatunk a minőségen. A két tényező – mármint a marketing és a minőségi borkészítés – egymást inspiráló tevékenység. A bor jó hírneve elindít a borászokban egy megfelelési vágyat, a jó bort pedig könnyebb promótálni.
– Édesapja Lilinek, egy gyönyörű lánynak, aki kapcsán kijelenthetjük, hogy az alma nem esett messze a fájától, hiszen ő a Petőfi TV-ben műsorvezető. Mesélne a családjáról?
– Képzelje, a családomnak még kárpátaljai kötődése is van, hiszen nejem, Kun Ildikó Beregszászból származott el. Nemrég ellátogattam a régi családi házukba is „Tősgyökerességükről” annyit, hogy Ildikó nagypapája annak idején Beregszász egyik köztiszteletben álló szűcsmestere volt.Lilire nagyon büszke vagyok, hiszen egy apának talán nincs is nagyobb öröme, mint amikor a gyermekei a nyomdokaiba lépnek. És így van ez Palkó fiam esetében is, aki szintén az apai vonalat viszi tovább. Míg Lili a médiában találta meg a hivatását, Palkóból borász lett. A kertészeti egyetem befejezését követően az USA-ban is dolgozott – a nejemmel biztosak voltunk benne, hogy ottragad egy csinos jenki lány oldalán, de szerencsére nem így történt –, ahonnan hazatérve most az etyeki Rókusfalvy Borbirtok borásza. A „kicsik”, vagyis Janka és Luca, még iskolások, de biztos vagyok benne, hogy ők is a családi vonalat erősítve állják majd meg helyüket.
– Sosem gondoltam volna, hogy ennyire családcentrikus…
– Szerintem a család az élet legnagyobb ajándéka! Eleve nagy családban nőttem fel, hatan vagyunk testvérek. Ha összejön a família, akkor bizony édesapám oldalán a hat testvér mellett 14 unoka és 8 dédunoka üli körül azt a bizonyos asztalt.
– Mi volt élete legmeghatározóbb élménye?
– Médiás pályafutásom során feledhetetlen volt műsort vezetni a fantasztikus Antal Imrével. Imre, amellett, hogy született zseni volt, elképesztő érzékkel rúgott fel minden írott és íratlan szabályt. Ezt pedig lehetetlen elfeledni.
– Mi a véleménye a médiát manapság uraló divatirányzatokról?
– Mint mondottam, nyitott személyiség vagyok és vallom, hogy mindent lehet jól csinálni. Bár szerintem nem a divatnak történő mindenáron való megfelelés, hanem a stílus az igazán fontos.
– Irigylésre méltóan jó a kondíciója. Hogyan áll a sporttal?
– A zenéhez hasonló kapcsolat fűz a sporthoz. Ahogy a jazz, úgy a sport is meghatározó szerepet játszik és játszott az életemben. Régebben a kézilabda és a vívás volt a nagy szerelmem, mostanság viszont úszással tartom karban magam.
– Mi a véleménye a babonákról?
– Alapvetően nem vagyok babonás, viszont a 13-as szám a nagy kedvencem. Szeptember 13-án születtem ugyanis, pont holnap leszek 55 éves (a beszélgetés egy pohár jó etyeki mellett szeptember 12-én zajlott). Ráadásul Lili és Palkó is 13-án született, mi több, Lili péntek 13-án.
– Ha holnap kapna vagy örökölne, egy szép nagy földbirtokot, mihez kezdene vele?
– Biztos, hogy valamilyen formában részesülne belőle a családom, közösen vágnánk bele valamibe, hiszen számomra ők a minden. Ha lehetne, persze szőlőt telepítenék és pincét ásnék rajta.
– Elképesztő munkabírását és sokoldalúságát honnan eredezteti?
– Édesapám, aki pszichológus, azt tartotta, hogy minden gyermekének legyen egyszer egy tisztes polgári szakmája, ha az megvan, akkor már az illető dolga, hogyan alakítja az életét. Valamennyien ebben a szellemben nevelkedtünk, és talán ennek köszönhetem az ars poeticámat, miszerint nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk.
– Az élet számtalan terén kipróbálta magát és sikert sikerre halmozott. Mik a jelenlegi tervei?
– Valamennyi tervem Etyekhez és a borhoz köt, bár a borászkollégák azt szokták mondani, hogy könnyű nekem, hiszen míg ők borból csinálnak pénzt, én pénzből csinálok bort. Ez persze nem teljesen igaz, de az tény, hogy most tervezek egy 7 hektáros új szőlőtelepítést és nagy terveim vannak a magyar pezsgő Törley által megalapozott hírnevének visszaállításával. Ennek érdekében indítottam el a Bor és pezsgőkonferenciákat a 2011-ben alapított Pezsgőakadémia keretein belül. A 10 évig futó Kezes-Lábos és Pincefesztiválok után Borpiknik néven szervezünk a reklámcégemmel további rendezvényeket. A piknik a négy évszakhoz kötődő tematikával bír, és szintén sikerrel zajlik. Ennek során a fiatalabb korosztályt szeretnénk megszólítani, valamint komoly hangsúlyt fektetünk a fenntarthatóságra és környezettudatosságra. Mi több, míg ön a lapjában Barangolni szokott, mi Etyeken Borongolunk. Ez egy vidám falusi összejövetel, melynek során minden elképzelhető jó értelemben vett bohóckodásra kaphatóak vagyunk. Fejlesztünk továbbá egy okostelefon kompatibilis borászati applikációt, a jövő héten indítjuk az etyeki e-bike programot, és hamarosan nyílik Etyeken egy látogató-központ. Zajlik a Borászok borásza program, mely keretein belül megismerhetik egymás borait a termelők birtokhatáron innen és túl. És vannak még terveim…
– Ha a mindennapi nyüzsgés helyett hirtelen egy déltengeri lakatlan szigeten találná magát, kit vagy mit szeretne maga mellett tudni?
– Természetesen a családomat, hiszen mint mondottam, nekem ők a mindenem, és persze egy üveg etyekit, hogy tudjak palackpostát küldeni a nagyvilágba.
Matúz István
