Manapság nagyon sok fiatal alapít zenekart, ki kisebb, ki nagyobb sikerrel. A konkurencia óriási, ezért a zenészeknek, képviseljenek bármilyen műfajt is, sokat kell tenniük azért, hogy színen maradjanak, hogy egyre több rajongót számolhassanak. A Pécsett alakult The Minds zenekar jó úton halad. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már hét éve zenélnek, számos helyen fellépnek, többek mellett vidékünkön is. Kárpátalján többször láthatta őket a közönség, a fiúk szeretnek visszajárni hozzánk. Eljött az ideje tehát, hogy közelebbről is megismerkedjünk velük. Amikor diktafonvégre kaptuk őket, épp Beregszászban léptek fel.
– Mielőtt egy csapat lettünk, mindannyiunknak volt már zenei háttere, és Rébék-Nagy Andris barátommal arról beszéltünk, hogy jó lenne egy közös zenekart alapítani. Több tagcsere után végül megszületett a The Minds. Kiss Balázs basszusgitáros, Brassói Attila dobos, Rébék-Nagy András billentyűs és jómagam (ének, szólógitár) képezzük a zenekart – mutatja be a tagokat Temesi Zsolt alapító, a zenekar vezetője.
– Milyen műfajt képviseltek, mi jellemző rátok?
– Annak ellenére, hogy pop-rock zenekar vagyunk, a saját dalaink mellett nem csupán egy stílust képviselünk, vannak popos hangzásúak, balladák, de akár rock is angol és magyar nyelven. Valamennyiünk személyes kedvence a Queen, tőlük sok dalt játszunk, Bon Jovit is, de visszanyúlunk egészen a ’60-70-es évekig – gondolok itt Elvis Presleyre. Ezeket a nagyszerű, és mondhatnám, örökzöld zeneszámokat a magunk módján igyekszünk előadni.
– Említetted, hogy saját szerzeményeitek is vannak. Ezek közösen komponált és írott dalok?
– Ezek zömében az én szerzeményeim, de azon vagyunk, hogy a jövőben közösen alkossunk, hogy mindenki ki tudjon bontakozni.
Mint kiderült, a srácok számos alkalommal felléptek már Kárpátalján, és ez nem véletlen. Dobosuknak, Brassói Attilának viski kötődései vannak, a Felső-Tisza-vidéki településen talált rá élete párjára.
– Igen, valóban így van, és Visken léptünk fel eddig a legtöbbször, szám szerint háromszor, ezenkívül zenéltünk már az ungvári egyetemen, a beregdédai K2-ben. De nem csak ide járunk szívesen, a többi határon túli területre is. Vajdaságban idén már négy fellépésünk volt, de játszottunk a Tusnádfürdői Szabadegyetemen is, vagy a Partiumi Magyar Napokon Szatmárnémetiben. 2020-ra egyébként több erdélyi-székelyföldi fellépést tervezünk – vette át a szót Brassói Attila.
– Hogy gondoljátok, mennyi idő kell ahhoz, hogy egy zenekar befusson?
– Minden zenekar életében nagy előrelépés, amikor nagykoncerteken játszhat. Szerencsére kijártuk azt az iskolát, ahol az egyre nagyobb létszámtól már nem rettenünk meg, fel vagyunk vértezve nagy kaliberű koncertre is. Volt már szerencsénk néhány hazai, nagy nevű zenekar, most például az Omega előtt játszani. Az ilyen esetek stabilitást adnak, amikor már otthonosan érezzük magunkat a nagyszínpadon. Az Omega előtt játszani mindenkinek óriási lehetőség és megtisztelő – vette át ismét a szót Zsolt.
– Egy-egy interjú végén meg szoktam kérdezni, milyen érzés az elszakított nemzetrészeken élőknek zenélni. Más-e az itteni közönség, mint a magyarországi?
– Természetesen más, egyedi élmény mind a zenekarnak, mind a helyieknek. Nyilván, a produkció színvonalát mindenhol hozni kell, ezért amikor a fények felgyúlnak, nincs különbség, hogy éppen Pécsett vagyunk, vagy Visken, show-t kell csinálni. A kárpátaljai vendégszeretetet mindenki ismeri, mi is megannyiszor tapasztaltuk– kapom a választ Brassói Attilától.
Reméljük, a The Minds nemsokára ismét fellép Kárpátalján, és saját, illetve régi nagy slágerek előadásával szórakoztatja majd a nagyérdeműt. Egy biztos: mi nagy szeretettel várjuk őket!
Hegedűs Csilla
