A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Novák-Juszko Tímea, a Palágykomoróci Mesevár Óvoda óvónője, aki vidám, nyílt természetű, munkájában alázatos és igyekvő. A gyerekei a legfontosabbak az életében. Szereti a meglepetéseket, és az aktív pihenés sem áll távol tőle. Egy jó futásra mindig szán időt.
− Hogyan lett óvónő?
− Egy véletlennek köszönhetem a szakmám. Kereskedelmi végzettségem van, melyet a Kijevi Nemzeti Kereskedelmi és Gazdaságtudományi Egyetemen szereztem. Menedzserként dolgoztam két évet, majd szülési szabadságra mentem. Az első gyerek után jött a második, ez idő alatt más töltötte be a pozíciómat. Amikor a kisebbik is elérte az óvodás kort, új óvodai csoport nyílt Palágykomorócon. A munkakör betöltéséhez szükséges végzettség érdekében jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tanulok óvodapedagógia szakon. Párhuzamosan pedig a Palágykomoróci Mesevár Óvoda kis és középső csoportjának az óvónője vagyok.
− A kereskedelem és a nevelés között nagy a különbség.
− Mindig ki akartam próbálni magam más ösvényen. Úgy éreztem, ez új kihívás lesz számomra. Szeretem a gyerekeket, a sok odafigyelés és munka ellenére feltölt a velük való foglalkozás. A családban én vagyok az első, aki ezen az úton indult el.
− Milyen módszerekkel lehet lefoglalni a mai gyerekeket?
− A továbbképzéseken, melyekre alkalomadtán eljutunk, népi énekeket, táncokat, különböző oktatási-nevelési módszereket tanulunk. A gyerekek tevékenyen részt vesznek minden olyan játékban, foglalkozásban, amelyekben szerepet kap a mozgás és a zene.
− Nem tősgyökeres palágykomoróci. Nem okozott gondot a beilleszkedés?
− Ungtarnócon születtem. A férjem, István palágykomoróci, így amikor 2009-ben összeházasodtunk, hozzáköltöztem. A két település között nem nagy a távolság, így sok ismerősöm volt itt is.
− Meséljen a családjáról.
− A férjemmel két gyermeket nevelünk. Istvánka 8 éves, a Pálágykomoróci Általános Iskola 3. osztályos tanulója, Izabella nemrég töltötte be az ötöt, még óvodás. Mindkét gyerkőc nagyon aktív, mozgékony és élénk.
− Könnyen barátkozik?
− Igen. Nyílt természetű vagyok, könnyen szóba elegyedem másokkal. Ennek köszönhetően sok ismerősöm van, ám barátnak közülük kevesebbet tartok. A férjemmel beszélek meg mindent, amit fontosnak érzek.
− Optimista?
− Sokat mosolygok, a kisugárzásommal igyekszem a jót közvetíteni.
− Aggódó típus?
− Igen.
− Szokott előre tervezni?
− Csak a közeljövő eseményeit, tennivalóit. Nem agyalok a távolabbi dolgokon.
− Követi a divatot?
− Szeretek vásárolni, ám inkább elegánsan és visszafogottan öltözködöm.
− Mivel foglalkozik szabadidejében?
− Zenét hallgatok, táncolok. Igaz, erre kevés időm van. Gyerekkoromban hét évig zongoráztam, most pedig hegedűórákat veszek. Édesapám fiatalabb korában harmonikázott, mostanában a szaxofont próbálgatja. Talán innen jön a hangszerek iránti érdeklődésem.
− Szeret a konyhában foglalatoskodni?
− Nagyon is. Igyekszem a család szájíze szerint főzni. Édesszájúak vagyunk, így gyakran kerül valamilyen finomság az asztalra. A régi jól bevált receptek mellett újakkal is kísérletezem.
− Sportol?
− Ha időm engedi, szívesen futok.
− Szereti a meglepetéseket?
− Igen. Nem számít, hogy kicsi vagy nagyobb volumenű, a szándékot értékelem.
− Könnyen elérzékenyül?
− Legyen az egy filmrészlet, a gyerekek fellépése, bármilyen megható pillanat hamar megindít.
− Haragtartó?
− Ha valaki megbánt, nehezen tudok megbocsátani.
− Korán kelő?
− Igen. A gyerekeket én készítem reggel az iskolába és az óvodába.
− Otthonülő típus?
− Egyáltalán nem. Nagyon szeretek utazni, mind a belföldi, mind pedig a külföldi tájakat szívesen felkeresem. Az aktív pihenést részesítem előnyben, a kirándulások, a kerti piknikek elmaradhatatlan részei a mindennapjainknak.
− Most mit tart a legfontosabbnak?
− A főiskola sikeres befejezését.
− Van kedvenc olvasmánya?
− Az egyik kedvenc könyvem Michael Ende Momo című regénye. Közel áll hozzám Micimackó története, és szeretem a magyar népmeséket is.
− Mennyire tartják a hagyományokat?
− Katolikus család vagyunk. Karácsonykor a fát a Jézuska hozza, húsvétkor szintén a hagyományok szerint várjuk a locsolókat, illetve a kisfiam – hímes tojást gyűjtve – körbejárja a falut és a rokonokat. Vasárnaponként templomba járunk, ahová a gyerekek is egész kicsi koruktól elkísérnek minket.
Csuha Ivett
