Lassan véget ér Ukrajnában a vadászidény, mikor illik összejönniük a nimródoknak, hogy megvitassák az elmúlt esztendő eredményeit-tapasztalatait. Mivel pedig ezzel hagyományosan egybeesik a farsangi, báli szezon is, nincs hát jobb alkalom az ilyen szakmai diskurzusok levezetésére, mint egy hangulatos vadászbál, ahol még a vadászok nejei-barátnői is megtapasztalhatják, miért képesek egyesek hajnalok hajnalán kelni, szabadnapjukat sárban-hóban gyalogolva hulla fáradtan eltölteni. Régi szép hagyomány tehát a vadászbál, és e hagyományok egyik legelkötelezettebb művelői a nevetlenfalui vadászok, akik idén is összejöttek a tiszapéterfalvai vidámpark rendezvénytermében egy kötetlen mulatságra.
Az idei immár hatodik alkalommal megrendezett nevetleni vadászbál pedig ugyancsak rendhagyóra sikeredett. Kozakov Anatolij elnök bizony már jó órával a kezdés előtt sürgött-forgott, hogy az asztalra kerülő finomságok és alkoholtartalmú üvegek terén nehogy valami hiba essék. Hiba pedig nem eshetett, hiszen a tagság, valamint a környező településekről meghívott vadászok mindent a legnagyobb rendben találtak.
Az elnök úr megnyitója során elsőként a már örök vadászmezőket járó kollégákra emlékezve kért egy perc néma csendet, majd a „vadászoldalbordák” lettek alaposan meglepve. Köztudott ugyanis, hogy minden sikeres férfi mögött ott áll egy biztos hátországot jelentő hölgy, és biza ez alól a vadászok sem kivételek. A bálon megjelent hölgyek irányába ezért a tagság egy-egy szál vörös rózsával fejezte ki köszönetét a megértésért és azért, hogy a feleségek-barátnők szó nélkül rendben tartják a sáros gumicsizmákat, szőrös-véres-átizzadt vadászgúnyákat.
A két esztendeje elnöklő Tolik barátunk ezt követően ejtette meg szakmai beszámolóját, mely során említést érdemel, hogy a nevetlenfaluiak igencsak komolyan vették a vad iránti kötelezettségeiket. Több hektárnyi vadföld,
300 kilogrammnyi kihelyezett takarmánysó, 25 újonnan átadott apróvad- és 6 őzetető bizonyította, hogy a vadászat nem csak szórakozás, de komoly munka is.
Mindemellett pedig a társulat az elmúlt esztendőben a közösségi életből is alaposan kivette a részét, hiszen az aklihegyi cseresznye- és eperfesztiváltól a járási trapp-lövő bajnokság megszervezéséig a nevetleniek igyekeztek jó hírét kelteni a vidék vadászainak.
A rendezvényen Csonka Eduárd, az Ukrajnai Országos Vadász- és Horgásztársaság nagyszőlősi járási elnöke mondott köszönetet a tradíciók ápolásáért és azért, hogy a Nagyszőlősi járás vadászai között egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a vadászat európai értékei. Hogy végre nem a pecsenye vált a legfontosabbá, hanem a vadászatok során tapasztalt erdőzúgás. Hogy egy sikeres vadász ismérve mára nem csak abban nyilvánul meg, hogy mennyi vadat ejt el, hanem az is fontossá vált, mindezt hogyan teszi és eközben milyen emberi kvalitásokról tesz tanúbizonyságot.
Eduard Vaszilcun, járási vadászmester a hölgyeket köszöntötte – megjegyzendő, hogy a „fővadőrt” is elkísérte a neje – megköszönve megértésüket a vadászat terén. Szakemberként kiemelte a változó mezőgazdaság és egyre extrémebb időjárás okozta problémák súlyosságát és a sertéspestis okozta rendkívül nehéz helyzetet. Aláhúzta, hogy eredményes vadgazdálkodást folytatni csak tényezők figyelembevétele mellett folytathatunk.
Alkalmazkodnunk kell tehát, és erre megoldás lehet az európai, cseh–német–magyar vadászati hagyományok és vadgazdálkodási tapasztalatok ukrajnai meghonosítása.
Pavlo Szics, a járási rendőrkapitányság fegyver-nyilvántartási osztályának parancsnoka pedig a balesetmentes szezont emelte ki. Mint mondotta kilenc esztendeje tölti be hivatalát, de számára a lehető legnagyobb eredmény az, hogy ez alatt az idő alatt nem történt fegyverhez köthető vadászbaleset.
Macsiovszki Jóska bácsi, a nevetleni egyesület tiszteletbeli, örökös elnöke, aki közel 3 évtizedig vezette a társulatot, a gazdálkodók és vadászok közötti viszályok úriemberhez méltó orvoslását tekintette a legfontosabbnak. Mint mondotta, bár a vaddisznó okozta vadkár az afrikai sertispestis okán szinte megszűnt, ennek ellenére fokozott figyelmet kell szentelni a vaddisznók mezőgazdasági kultúr-területektől történő távoltartására, nehogy a rettegett betegség a háztáji sertéstartók köreiben okozzon elhullást. További érdekesség, hogy
a vadászok a vetési varjak okozta mezőgazdasági kár elhárításában is igyekeznek szervezetten részt venni,
hiszen az egyre jobban a falvak köré koncentrálódó vetési varjak sok csemegekukoricával foglalkozó gazdának okoztak húsbavágó kárt, a tradicionálisan nagy múltra visszatekintő földieper-termesztés terén pedig a fácánállomány idézett elő kellemetlenségeket a csepegtető öntözőberendezések szétcsipegetésével. E problémákat ráadásul sok esetben nem lehet fegyverrel orvosolni, marad tehát a vadriasztás és a megfelelő vaditató rendszerek kialakítása. Mi több a nevetlenfalusi társulat elfogadta, hogy az éves vadászjegyek átvételekor a vadászok nem csak a vadászjegy értékét fizetik, hanem fejenként három dúvadjel leadásával is hozzájárulnak az eredményes vadgazdálkodáshoz.
A szakmai diskurzusokat persze a bál résztvevőinek csinosabbik fele egyre nehezebben viselte, hiszen Balackij Vologya alias Pitkin és csapata gondoskodott a talapalávalóról. Nem volt hát mit tenni, a néha mackós mozgású erdőjáróknak a táncparketten elő kellett venniük ritmusérzéküket (e tulajdonság a sikeres sörétlövéshez amúgy is elengedhetetlen), hogy a megjelent hölgyek se mondhassák: a férjek-barátok csak a vadászlatinhoz, vagyis a lódításhoz értenek.
Matúz István
