Prológus:
Nemrégiben levelet hozott a posta, jobban mondva az egyik legismertebb elektronikus levelező. A feladó egy kedves barátunk volt, ki a festői Bakony szülötte. Ma is ott gazdálkodik, vadászik és neveli fantasztikus fiúgyermekeit, de mindemellett neve a nemzetközi modellvilágban és az üzleti életben Moszkvától Las Vegasig, Stockholmtól Fokvárosig ismert. Igen, kedves Olvasó, Lipp Adrienn, a legismertebb svájci luxusóra-márka háziasszonya, fotómodell, üzletasszony és vadászhölgy köszöntötte lapunk kollektíváját.
Kedves Kárpáti Igaz Szó, Drága Munkatársak!
Engedjétek meg, hogy lapotok közelgő századik születésnapja alkalmából innen, a Bakony szívéből, Úrkútról, a Vadászvilla háziasszonyaként köszöntselek bennetek! Bocsássátok meg, de – kis képzavarral élve – nő létemre kell férfiasan bevallanom, hogy mindössze néhány esztendeje tudom, léteztek, és mekkora erőfeszítéseket tesztek az áldatlan körülmények között élő kárpátaljai magyarság megmaradása érdekében. Tudnotok kell, hogy mindez kollégátoknak köszönhető, akiben nem csak egy jó tollú újságírót, hanem derék magyar vadászembert, a magyar vadászhagyományok elkötelezett hívét és egy őszinte, igaz barátot ismerhettem meg. Az ő jóvoltából került először kezembe lapotok, melyet könnyű volt megismerni és megszeretni.
Ezúton szeretném tehát kifejezni nagyrabecsülésem, hogy határon túli magyar lapként a közélet mindennapi gondjai mellett kiemelten kezelitek a természetvédelem, a vadgazdálkodás és az eljövendő nemzedékek természetszeretetének kérdését. Szerénytelenség nélkül higgyétek el, ritka az a közéleti sajtóorgánum, amely mindezt fel tudja és fel meri vállalni, hiszen a Nemzetközi Safari Club tagjaként, az egész világot bejárt üzletasszonyként és két kamasz fiú édesanyjaként nemegyszer kellett szembesülnöm vele, mennyire elszakadt világunk a természet igaz valójától.
Kérlek bennetek, folytassátok az elmúlt évtizedek hagyományait. Továbbra is jelenjetek meg nyomtatásban, hiszen bár a XXI. századot mutatja a naptár, amikor az elektronikus média egyre nagyobb szerepet tölt be, én alkalomadtán mégis szeretném fizikailag is kézbe venni a „zöld” KISZó-t.
A lapot, mely nem csak fejlécében hirdeti az erdők és természetbarátok színét, hanem Barangoló című rovatának hangvételében is.
Nekem ugyanis az igazi újság az, amit este, lámpafény mellett oldalról oldalra tudok átlapozni, hogy aztán gyűjtőszenvedélyem okán elrakhassam gyermekeim és barátaim számára. Maradjon ez továbbra is így, hogy érezhessem veletek a kapcsolatot, hogy betűiteket olvasva ott lehessek a 150 ezernyi kárpátaljai magyar örömeinél és bánatánál.
Ars poéticám, hogy mindenkihez baráti parolára nyújtott kézzel kell közeledni, hiszen Fekete Istvánnal szólva „az ökölből nagyon hamar lesz könyörgésre nyújtott, kérő tenyér”, és úgy érzem, ezzel Ti is így vagytok. Végtére ahol csak tudtok, saját eszközeitekkel – jó szóval és pár kedves gondolattal – segíteni próbáltok. Maradjon ez továbbra is így!
Szolgáljátok sikeresen még minimum 100 évig a történelem viharaitól tépett nemzetünket!
Baráti öleléssel és sok puszival kíván boldog születésnapot hívetek:
Lipp Adrienn
