Hozzám hasonlóan sok szülő bizakodással várta Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter múlt pénteki kijevi vizitjét, hiszen nem túlzás, ha azt állítom, gyermekeink sorsa, jövője és esélyegyenlősége, valamint a kárpátaljai magyarság fennmaradása múlik azon, hogy anyanyelvükön tanulhatnak-e majd a magyar gyerekek a középiskolában. Az elmúlt évek találkozói és nyilatkozatai nem sok jóval kecsegtettek, de az előjelek alapján – elsősorban, hogy végre sor került a magas szintű tárgyalásokra – úgy tűnt Kijev megenyhül. Aztán a nap végén minden illúzió szertefoszlott.
Még fel sem szállt Szijjártó Péter Budapestre tartó gépe, amikor Hanna Novoszad ukrán oktatási miniszter bejelentette, hogy a külügyminiszter által a probléma kompromisszumos megoldására tett javaslatok kivitelezhetetlenek. Pedig néhány órával korábban Szijjártó azt nyilatkozta, teljesen más tárgyalni a mostani vezetéssel, mint a korábbival. A következmények tükrében kijelenthető, elhamarkodottak voltak a dicsérő szavak. Lehetséges, hogy konstruktívabb párbeszédet folytat a jelenlegi ukrán hatalom, ám továbbra is foggal-körömmel ragaszkodik a sokszor, sok helyen kritizált elődök által kidolgozott és elfogadott törvény minden egyes betűjéhez. Némi bizakodásra adhat okot, hogy Szijjártó erre reagálva közösségi oldalán azt írta, a miniszterasszony megígérte, hogy hamarosan találkozik a Kárpátaljai Magyar Pedagógus-szövetségének vezetőség, és egyeztet velük a javaslatokról. Reményét fejezte, hogy Novoszad tartja a szavát. A visszafogott válaszreakció talán arra is utalhat, hogy háttéralkuk születtek Kijevben.
Ugyanakkor a legrosszabb fogatókönyv is megvalósulhat. Ahogy eddig az egyeztetések során az ukrán vezetők egyet mondanak, később viszont homlokegyenest mást nyilatkoznak. A skizofrén viselkedés oka minden eddigi esetben egyértelműen arra utalt, hogy Kijev folyamatosan megvezeti Budapestet.
Szijjártó kijevi vizitjének hivatalos része mezcserével zárult. Az Olekszij Honcsaruk miniszterelnökkel készült fotók arra engedtek következtetni, hogy –mindkét fél elégedetten állt fel a tárgyalóasztaltól –, a hideg viszony után a diplomáciai kapcsolatok enyhülése következik. Viszont későbbi nyilatkozataik épp az ellenkezőjéről tanúskodnak. Mindkét politikus közel egy óra eltéréssel azt írta közösségi oldalán, hogy mostantól a labda a másik térféel pattog, azt sugallva, hogy a másikon múlik a jó viszony helyzreállítása. A mi szempontunkból az egyetlen vékony szalmaszál, amibe kapaszkodhatunk, hogy előkészítés alatt áll az ukrán kormány által megígért kisebbségek védelméről szóló törvényjavaslat. Ugyanakkor a korábbi tapasztalatokból kiindulva hiba lenne abban bízni, hogy Kijev feladja eddigi elveit. Budapest bizonyította hajlandó a kompromisszumokra, s ugyanezt a nyitottságot várja el az ukránoktól is a jogszűkítő oktatási törvény tekintetében.
Végezetül a szakértők csodát várnak a márciusban Budapesten hét év után ismét összeülő magyar–ukrán kormányközi vegyesbizottság munkájától, amelynek eredményességétől teszik függővé Orbán Viktor miniszterelnök és Volodimir Zelenszkij elnök tavaszra tervezett találkozóját. Ha már Szijjártó és Honcsaruk focihasonlattal élt, akkor engedtessék meg nekem is a futballból meríteni: reménykedjünk abban, hogy a magyar miniszterelnök és az ukrán államfő mezcseréje után Kijevben végre kezdőtjátékosként tekintenek majd a kárpátaljai magyarokra, mert az utóbbi időben a kispadra lettünk száműzve.
