Mint minden esztendőben, tavaly is lezajlott Magyarországon az év hala, madara és emlőse „verseny”, melynek során internetes szavazás keretein belül keresték az ország legnépszerűbb gerinceseit. Három roppant érdekes, kedves és szerethető lény nyerte el a címeket, de lássuk a részleteket:
Az év hala a Magyar Haltani Társaság szavazásán a süllő lett, ami nem csoda, hiszen ez az elegáns ragadozó hal nem csak fogása nehézségei miatt, hanem életmódja és gasztronómiai értéke miatt is népszerű a horgászok szerelékén és asztalán. A Magyar Madártani Egyesület felmérése szerint az év madara a fülesbagoly lett, ami szintén érthető, hiszen ez a sok esetben települések fenyőfáin telelő, városokba-falvakba gyakorta behúzódó madár nemcsak roppant hasznos (egyik legszorgalmasabb egér- és mezeipocok-pusztítónk), de esztétikus, kedves látvány is. Minden szempontból alkalmas arra, hogy gyermekeinkkel megszerettessük a baglyok igazi világát.
Az év emlőse viszont a Vadonleső Program keretein belül megtartott szavazás eredményeként egy némiképp megosztó vízi ragadozó, a vidra. A horgászok és a haltenyésztők, ha tehetnék,
írmagját is kiirtanák, hiszen ez a jókora menyétféle nemcsak azért vadászik, mert éhes, de örömmel fog halat pusztán a játék kedvéért is. Szerencsére nem tehetik, hiszen szigorúan védett, ám a törvény betűjétől többet nyom a latban, hogy kecsessége, eleganciája, játékossága (telente pl. rendszeresen „eresztgőzik”, csúszkálva szánkózik a meredek partokat borító hóban) nagyon is kedvelhetővé teszi ezt a vízi csibészt. Aki találkozott vele, legyen rá büszke, hiszen ritkán látható, rejtett életmódú állatról van szó, aki pedig nem, olvassa el Fekete István örökbecsű művét,
a Lutrát.
Matúz István
