Ahol a józan ész hiánycikk

Nemrégiben kimerítően foglalkoztunk már azzal, hogy a vadászat törvényi szabályozás háttere Ukrajnában rossz. Saját példámon illusztráltam, hogy micsoda Canossa-járás egy cetli megszerzése, melynek amúgy sincs semmilyen gyakorlati jelentősége. A kedves olvasó engedelmével egy kissé jobban belemennénk a témába, hiszen talán a „nemvadászok” számára is tanulságos lesz az, hogy e téren mennyire híján van a szabályozás a józan észnek.

  1. Vadkár. Európa valamennyi országában köteles a vadászatra jogosult megtéríteni a vadállomány okozta károkat a földműveseknek. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a gazdálkodók és a vadászok megférjenek egy csárdában. Most persze látom ordítani a régi gárdát, hogy még mit nem, ezért is fizessek… Pedig ennek ez a rendje. Ukrajnában ugyanakkor a vadkár mint jogi fogalom ismeretlen, annak minden következményével.
  2.  Hivatásos vadászok jogállása. Európa boldogabbik felében a hivatásos vadászok hatósági személynek számítanak. Maroklőfegyvert és bilincset hordanak. Testi kényszert alkalmazhatnak, őrizetbe vételi joguk van. Az ellenük fizikai erőszakot alkalmazó személyt pedig úgy büntetik, mintha az rendőrt ütött volna meg. Nálunk a vadőr neve: coki kutya.
  3. Hivatásos vadászok képzése. A legtöbb európai hivatásos vadász főiskolai vagy technikusi végzettséggel látja el munkáját. Igen, a vadőrnek felsőfokú vagy szakirányú középfokú végzettsége van. A vadászati ágazatvezetők pedig egyértelműen egyetemi és doktori képzettséggel kell rendelkezzenek, és e képzéseket arrafelé „nem libáért mérik”. Ukrajnában – és most tessék alaposan megfogódzni – nincs felsőfokú vadgazdálkodási képzés, a középfokú meg távcsővel vizslatja a bányászbéka fenekét!
  4. Vadorzás. Ma Magyarországon és az EU legtöbb államában a vadorzás nem szabálysértés hanem bűncselekmény, ami 1-3 év letöltendővel honorálandó. Az illegális fegyvertartás 1-8, az állatkínzás 1-3 évi szabadságvesztéssel büntethető. Akit illegálisan tartott fegyverrel elkapnak erdőn-mezőn, azt keményen „meghonorálják”. Átnéztem az elmúlt évek kárpátaljai ítéletekeit. Még az olyan kirívó esetekben sem született letöltendő büntetést kiszabó ítélet, mint B. R.-é, kit, ha emlékszik rá az olvasó, egy kakukkszavas májusban egy nyársas szarvasbikával a csomagtartójában csíptek el. Sőt mikor a megyei fegyverengedélyeztetési osztály vezetőjét orvvadászat közben lőtte agyon a cimborája (emberölés!!!!) sem szült letöltendőt éveket.
  5. Vadászok szakmai alkalmassága és megbízhatósága. Amikor kárpátaljai barátomat meghívtam egy bakonyi cserkelésre, megdöbbent azon, hogy vendéglátónknak mindössze a beíró könyvbe kellett rögzítenie, hogy vendégeivel melyik „tagba” ül ki. A rendszer megbízik a vadászokban, ám ha azok visszaélnek e bizalommal, az országban többé nem vadászhatnak. Nálunk e téren (is) inkább hallgatok…..

Szóval a fentiek fényében lenne mit csiszolgatni az ukrán vadgazdálkodási törvényen, mert ezek a tényezők talán egy kicsikét fontosabbak, mint az, hogy milyen sörétet használjunk, vagy ki ellenőrizze az éves állományfelmérést.

-nyomkereső-

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó