Koronavírus: egy gyógyulás története│KISZó-riport

Egykori kollégánk mesélt arról, hogyan élte túl a fertőzést.

Almási Irén New York kertvárosi részében, Spring Valleyben él. A nagyberegi születésű fiatal nő, mielőtt pár éve a tengeren túlra költözött, egy rövid ideig szerkesztőségünkben dolgozott újságíróként. A húszas évei végén járó Irén szerepelt már egy korábbi összeállításunkban, amelyben külföldön élő vagy dolgozó földijeinket szólaltattunk meg Ázsiától Amerikáig a koronavírus-járvány világméretű terjedése kapcsán. Volt kollégánk idő közben elkapta és viszonylag könnyen átvészelte a betegséget. Többek között erről, valamint a koronavírus-járvány miatt kialakult rendkívüli helyzetről is beszélt.

A hivatalos statisztikák szerint a vírus legtöbb esetben nem okoz életveszélyes megbetegedést, ennek ellenére – gyorsan tegyük hozzá, hogy érthető okokból – mindenki arra kíváncsi, mik a tünetei és mennyi idő alatt zajlik le. Az internet tele van egymásnak ellentmondó tájékoztatókkal, leírásokkal a lehetséges szimptómákról, amik ahelyett, hogy eligazítanak, inkább zavart, kételyt keltenek, elbizonytalanítják az embert. Ugyancsak a világhálón egyre gyakrabban lehet olvasni gyógyult emberek beszámolóit. Fontosak ezek a biztató példák, akkor, amikor nap, mint nap az új fertőzöttek és a halottak számának növekedéséről tanúskodó statisztikákkal bombáznak minket. Ezek közös tanulsága, hogy igenis van remény a gyógyulásra. Irén története arra is rávilágit, hogy mennyire fontosak a gyorsan meghozott korlátozó intézkedések a vírus terjedésének megakadályozása szempontjából. Volt kollégánk az amerikai fertőzési hullám kezdetén betegedett meg, sejtései is vannak, hogy hogyan kaphatta el a kórt.

– A városrészt, ahol élek, illetve a környéket nagyrészt zsidók lakják – mondta korábbi kollégánk. – Március 9-10-én ülték meg a purimot, a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség megmenekülésének emlékünnepét, amikor az emberek házról-házra járva megajándékozzák egymást. Ideális szituáció egy olyan vírus számára, amely kontaktus révén terjed.

Lakótársaim is részesei voltak ennek az ünnepi kavalkádnak, mit sem sejtve annak veszélyeiről.

Hiszen akkor a hírekben még alig esett szó a járványról, nem voltak korlátozó intézkedések, az emberek nem viseltek védőmaszkot és gumikesztyűt. Donald Trump amerikai elnök néhány nappal később bevezette a szükségállapotot, a hatóságok otthonmaradásra szólították fel a lakosságot a Covid-19 járvány további terjedésének a megelőzése érdekében.

Sok más amerikaihoz hasonlóan – erről a korábbi írásban bővebben beszélt – ők is több hétre elegendő élelmiszert halmoztak fel, és bezárkóztak a házukba. Ám két héttel később, néhány nap eltéréssel azt érezték, hogy valami nincs rendben. Irén lakótársainál elsőként a szagló- és ízlelőképesség romlása jelentkezett, ám ekkor neki még nem voltak tünetei.

– Egy nap iszonyatos fejfájásra ébredtem, úgy hasogatott, hogy azt hittem szétrobban a fejem – emlékezett vissza arra,

hogy nála milyen tünetekkel kezdődött a betegség. – Az itt kapható acetaminophent tartalmazó Tylenol gyógyszer csak ideiglenesen enyhítette a fájdalmat, de nem szüntette meg. Egy-két nappal később ehhez levertség, gyengeség, valamint elviselhetetlen izületi- és izomfájdalom párosult. Az egyik lakótársamnak influenzaszerű tünetei is voltak, berekedt, rázta a hideg és folyt az orra is, de még ekkor sem gondoltuk, hogy megfertőződtünk. Nem egyszerre jelentkeztek nálunk a tünetek, így az elején a hirtelen támadt időváltozásra és stresszes időszakra fogtuk a levertségünket és a rendkívüli fáradékonyságot, nappali álmosságot, kedvtelenséget.

Néhány nap után, az egyre súlyosbodó tünetek hatására, egyikük jelentkezett tesztelésre, hogy megbizonyosodjon arról, valóban a koronavírussal fertőződött-e meg.

Ám nem járt sikerrel, ugyanis ekkorra már olyan súlyos krízishelyzet alakult ki a szövetségi államban, hogy csak a veszélyeztetett kategóriába sorolt – a hatvan év felettiek, a krónikus betegek – embereknél végezték el a koronavírus-tesztet. Eközben két közeli szomszédjuk, egy idős illetve egy harmincas éveiben járó beteg is belehalt a koronavírus szövődményeibe. Majd mindezt tetézte, hogy az egyik lakótárs édesapja, aki nem CNA-ként (Covid egészségügyi-ápoló asszisztens) dolgozott, hirtelen elhalálozott.

– Az ilyenkor bevett járványügyi protokoll alapján, és egy orvos ismerősünk közbenjárásával hozzájutottunk az otthon elvégezhető gyors-teszthez, ami az ujjbegyből nyert egy csepp vérből mutatja ki a vírus ellen termelődött antitesteket – mesélte. – A 15 perc alatt eredményt szolgáltató eszköz úgy néz ki, mint egy terhességi teszt. Érdekessége, hogy az nem a vírust, hanem az antitestet mutatja ki, akkor is, ha a beteg már átesett a fertőzésen.

Pozitív lett mindannyiunk tesztje, de ekkor már rendkívül enyhe tüneteink voltak.

Egyikünk sem szorult kórházi ellátásra. Másfél hét alatt teljesen meggyógyultam. Voltak olyan éjszakáim, amikor úgy fájt és hasogatott mindenem, hogy aludni sem tudtam, ami pozitívum, ha hinni lehet a szakembereknek, immunis lettem a vírusra.
Korábbi kollégánk kiemelte, a legrosszabb az egész helyzetben, hogy több mint egy hónapja kételyek között élnek. Sok az ellentmondás a kormányzat nyilatkozataiban, így nem tudni mikor mondanak igazat a hatóságok.

– Megbizonyosodtunk arról, hogy a vírus valós és veszélyes, végzetes is tud lenni – emelete ki.

Megyénkben, Rocklandon több száz halottról tudni, New Yorkban naponta átlagosan 600-an halnak meg. Az állam kormányzója május 15-ig meghosszabbította a karantént, kötelezővé tették a maszk viselését. Az élelmiszer boltokat, drogériákat és gyógyszertárakat leszámítva minden zárva van. Várhatóan nyáron is elmaradnak a nagyobb rendezvények, az élményfürdők és a strandok zárva lesznek.

Szabó Sándor