A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága által meghirdetett RIT Ösztöndíj 2019-es díjazottja
Társaságunk első alkalommal hirdetett ösztöndíjpályázatot a 2019-es évben olyan kárpátaljai és kárpátaljai származású fiatal magyar képző- és iparművészek számára, akik 2019 szeptemberéig nem töltötték be 30. életévüket. Az ösztöndíj alapját a 2018-as Révész Imre-díj pénzjutalma képezi, amit Szalipszki Endre, Magyarország Beregszászi Konzulátusának nyugalmazott főkonzulja ajánlott fel fiatal kárpátaljai tehetségek támogatására.
A fiatal művészek portfoliójuk és alkotói hitvallásuk alapján mérettek meg. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a pályájuk kezdetén, vagy annak korai szakaszában járó alkotókat milyen művészeti témák foglalkoztatják, illetve ez a munka mennyire összefogottan, közérthetően, milyen művészi szinten jelenik meg pályamunkájukban.
A beérkezett pályázatokat a Társaság tagjai közösen értékelték. A szavazatok összegzésének alapján a grémium egy fiatal keramikust, festőművészt, Zsigó Olíviát tartotta érdemesnek a díjra 2019-ben.
Az ösztöndíj részét képezte egy egyszeri pénzjutalom nettó 10 000,00 UAH értékben, valamint kiállítási lehetőség és részletesebb bemutatkozás a fórumainkon keresztül.
Zsigó Olívia 1997-ben született Kárpátalján, Visken. 2013-2017-ben az Ungvári Erdélyi Béla Képzőművészeti Szakközépiskola kerámia szakán tanult, ahol Dikun György és Erfán Irén voltak a tanárai. 2017-2019-ben a Kárpátaljai Művészeti Akadémia kerámia szakának volt a hallgatója Lukács Olga és Kopanszkij György vezetése mellett. Jelenleg a Lembergi Nemzeti Művészeti Akadémia művészettörténelmi szakának levelező tagozatos hallgatója.
Így ír magáról ars poeticájában: „Szeretek a természet közelében lenni (jobb helyen nem is születhettem volna), jó érzés észrevenni olyan dolgokat, amelyek mellett mások néha csak elhaladnak. Gyakran fotózom is, viszont legtöbbször, akármilyen minőségű is a fotótechnika, úgy érzem, nem eléggé tudja átadni az adott pillanat varázsát. Ilyenkor fordulok az olajfestékhez és az ecsetjeimhez. Néha fél órát is eltudok tölteni egy szín kikeverésére.
De amikor valamilyen filozófiai, nehéz téma jár a fejemben, akkor a „lapos” vászon már nem elegendő arra, hogy átadjam mindazt, amit szeretnék. Ilyenkor jön képbe az agyag és a kemence.
A kerámiával való foglalkozás egy egész rituálé, egyik kedvenc pihenési módom, holott néha bele lehet ám fáradni rendesen. Az egyenetlen felületek, a durva, szemcsés, göcsörtös faktúrák, a mázak megunhatatlan varázsa, amit annyi módon lehet kezelni és változtatni – ez mind alkotásra késztet.”
Olívia egy alkotást adományozott a Társaság gyűjteménye számára, melynek címe Érzések és gondolatok.
A díjátadó után kérdeztük Olíviát, hogy közelebbről is bemutathassuk a kárpátaljai művészélet egyik fiatal tagját.
– Jelenleg Lembergben művészetelmélet szakon tanul. Miért döntött emellett? Mi vonzotta a művészetelmélethez?
– Ungváron 6 évig tanultam kerámia szakon, ebből négy évet szakközépiskolában, kettőt pedig főiskolán, és úgy éreztem, hogy a további tanulás, fejlődés ezen a téren már csak rajtam múlik, konkrétan a kerámiára fordított időn, így logikus megoldásnak tűnt a szakmaváltás. Valamint az is megalapozta a szakválasztásomat, hogy úgy érzékeltem, elég gyakran hanyagoljuk az elméleti háttér megismerését egy alkotással kapcsolatban. Nem mindig gondolunk bele, hogy miért vannak a dolgok éppen így és nem másként. Az ezen a szakon folytatott tanulmányaim nagyon sok dologra nyitották fel a szemem mind a művészet, mind a kultúra kapcsán. Kiderült számomra, a kettő egymás nélkül, az elmélet és tevékenység, tehát a „művészetcsinálás” semmire sem megy az elméleti háttér tisztázása nélkül. Mindazt, amit olvasok, hallok, látok, megpróbálok átengedni magamon, jobban megérteni. Leginkább azokban az esetekben van így, amikor olyan művészi problémával találkozom, ami engem is érint – és így jobban át tudom adni a munkámban azt, amit szeretnék. Legyen az szatirikus megfogalmazású képregény, fotó vagy kerámia.
– Hogyan szeretné kamatoztatni diplomáját a későbbiekben, milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Abban biztos vagyok, hogy továbbra is szeretnék kerámiával foglalkozni. Szeretném kipróbálni magam az iparművészetben is, azaz korongozni, és különböző edényeket készíteni. Ez lehetőséget adna a költségeim fedezésére is. Úgyszintén szívesen tanítanék. Még nem tudom, hogy a „tanár” szó szokásos értelmében vonz-e, vagy tegyük fel egy blog vagy privát kurzus formájában realizálnám ezt az elképzelésemet. Akárhogy is lesz, szeretném továbbadni azt, amit évek alatt gyűjtögettem magamban-magamnak, hátha mások számára is hasznos lehet.
– Elméleti képzésben vesz részt, hogy tud időt szakítani az alkotómunkára, a kerámiakészítés idő- és anyagigényes ugyebár. Van lehetősége a kerámia gyakorlati folytatására, vagy inkább a másik két szerelemhez: a fotográfiához és festészethez nyúl ilyen helyzetekben?
– Hallgatóként bejárok a kötelező előadásokra, ahol rengeteg kérdést kapunk és a választ szorgalmas kutatói munkával kell megtalálnunk. Előfordul, hogy fizikailag az „improvizált” műhelyemben vagyok és kerámiával foglalkozom, közben pedig videóelőadásokat nézek, hallgatok és válaszokat keresek. Igaz, valamennyire mégis behatárolja az időmet a továbbképzés. A festészettel kapcsolatban észrevettem magamon, hogy amikor szorít az idő, nem sikerül úgy, ahogy szeretném. Ahhoz, hogy fessek, teljesen nyugodtnak kell lennem. Gyakran rajzolgatok képregényeket, illusztrációkat a mindennapi vicces helyzetekről, mint egy rajzolt kisnapló, és ez számomra a kikapcsolódás egyik formája.
– Mi az, ami a lencséje látókörébe kerül? Milyen témákat szeret fotózni leginkább?
– Ami a fotográfiát illeti, ha nem lenne ennyire elterjedt ez a művészeti ág, lehet, hogy kiszorítaná a kerámiát az első helyéről a szívemben, de így inkább valami különlegesebbel foglalkozom, a fényképészet pedig megmarad hobbiként. Sajnos, nincs profi felszerelésem, de ez nem akadály. Amit gyakran fotózok, az a természet. Ez egy elég ravasz húzás, szerintem, mert a természet önmaga csodálatosan szép és egy fotón ezt nem lehet/nagyon nehéz elrontani. Van egy egész virágos sorozatom, de szeretek régi városokban sétálgatni, naplemente környékén, érdekes árnyék formákat felfedezni a sötétedő utcákon és elnyúló házfalakon. Van olyan, hogy ismeretlen embereket fotózok, ha épp egy gyönyörű kompozíció részeiként felhívják magukra a figyelmemet.
Kulin Ágnes, a RIT elnöke
A kiemelt képen Zsigó Olívia a 2019-es Téli Tárlat megnyitóján Segélykérés című munkája mellett
