A donbászi fegyveres konfliktus következményeinek helyrehozására legalább 10 milliárd dollárra van szükség. Ez Ukrajna éves bruttó nemzeti összterméke 5-7 százalékának felel meg – mondta Oleg Usztenko. Az államfő gazdasági tanácsadója szerint létre kell hozni egy alapot, melyből a megszállt területek reintegrációja után fedezni lehet az újjáépítést.
A fentebbiek olvasásakor az első gondolatom az volt, hogy az elnöknek jobban meg kellene válogatnia tanácsadóit.
Értem én, a közgazdaságban elengedhetetlen a pontosság. Számok, tények alapján lehet életképes stratégiát felépíteni, működő, a megoldást szavatoló stratégiát kidolgozni.
A gond ott kezdődik, amikor a politikai érdek közbeszól, s háttérbe szorítja az észérveket, rátelepedik a (köz)gondolkodásra, felülírja a realitásokat.
Kár, hogy az elnöki tanácsadó nem fejti ki, mire is kell az a tízmilliárd dollár. Mert így kimondva ez nem gazdasági számításokon alapuló ténynek, hanem politikai frázisnak tűnik. Ergo, annyit is ér.
Donbász Ukrajna egyik legfejlettebb iparvidéke… volt. A bányászat, és a kohászat fellegvára.
A Wikipédia adata szerint a térség 2014-ben az ukrán export 30 százalékát adta. Nagy valószínűséggel a mostani kivitel ennek csak a töredéke. Ha figyelembe vesszük, hogy a szakadárok által ellenőrzött területen a termelés részben leállt, részben pedig mások húznak hasznot belőle, úgy is felfoghatjuk, hogy Ukrajnát dupla veszteség éri.
Mindez vajon belefér a tízmilliárdos helyrehozásba?
És az, hogy a termőföldekről sok helyen csak akna szedhető fel? Hogy települések, városrészek váltak lakhatatlanná?
S a felbecsülhetetlen, helyrehozhatatlan veszteségeket még nem is említettem, mert emberek ezreinek halála, a lélek sérülése, a reménytelenség, a folyamatos rettegés pénzben aligha kifejezhető, és nem orvosolható.
Az elnök emberének legzseniálisabb tanácsát a végére hagytam. Mi az egész rendezési folyamat alfája és omegája? Egy alap létrehozása!
Hajdanán (s félő, hogy ez túlélte a birodalmat) ha valamilyen probléma merült fel, azonnal alakítottak egy bizottságot. Manapság ha azt hallom, kell egy alap, lelki szemeimmel már látom is, ahogy dagadni kezdenek a zsebek.
Horváth Sándor
