Van a viski hegyekben egy hely, melyet úgy hívnak: Medveleső. A Blaskovich fivérek egyike nevezte el így.
Napjainkban, sajnos, már nem sokan ismerik a történetet. Én is attól az embertől hallottam, aki részese volt az eseménynek. A Blaskovich fivérek Kárpátalján több helyen is béreltek vadászterületet, többek közt Visken is. A bérelt területeken volt saját vadőrük. Visken, egy abban az időben még fiatal embert Pavljuk Gyurit fogadták fel, e célból, aki jól ismerte a határt. De mivel a szülei az akkori visk-várhegyi fürdőben szakácsként dolgoztak és nagyon finom kalácsokat készítettek, a családot Kalácsosnak nevezték el, s e ragadványnév örökre rajtuk is maradt.
A viski erdők mindig bővelkedtek vadban, különösen az állami, kincstári terület.
Bizonyára ezért kedvelték Blaskovichék oly nagyon a környéket. Eme általuk bérelt területen több vadászkalandjuk is volt.
A Micsó nevű területen 1904-ben esett meg az, hogy egy lövésből két medvét sikerült ejteni, amelyek mind a mai napig megtekinthetők Tápiószelén a Blaskovich Múzeumban.
A következő történet, melyet Kalácsos Gyuri bácsitól (1880—1979) hallottam, nem kevésbé érdekes. Gyuri bácsi igen szép kort ért meg. Kint lakott a hegyen. Fiatal korunkban gyakran vezetett arra az utunk, s ha találkoztunk, szívesen mesélt régi történeteket.
Gyuri bácsi a szüleivel együtt a várhegy-fürdő területén lakott, mivel a munkája is ide kötötte. A grófok vadőre is volt, ide kapta levél által az értesítéseket, mikor, s ki fog jönni vadászni.
Így esett meg – mondta Gyuri bácsi, hogy egy napon üzenet jött, miszerint nagyobb csoport érkezik üdülés és vadászat céljából. A társaságban grófkisasszonyok is lesznek. Az értesítésben benne volt, hogy az egyik Blaskovich, mivel olyan vadat szeretne lőni, amivel a kisassszonyok előtt kitüntetheti magát, három nappal korábban érkezik.
Így is történt-mondta Gyuri bácsi, A gróf úr rendben megérkezett a viski vasútállomásra. (Akkoriban még volt Visknek vasútállomása.) Fiákeren fölhozták a Várhegy-fürdőbe, estebédnél ott találkoztak. A gróf úr megkérdezte, hogy milyen nagyvad van a bérelt területen, van-e medve? Az igenlő választ hallva nagyon megörült. A Kis-Szél-hegy alatt már jó ideje jár egy hatalmas medve, mely sötétedés előtt szokott megjelenni. A gróf úr kiadta az utasítást, hogy másnap estére lesre megyünk a jelzett helyre – emlékezett Gyuri bácsi. Kora délután indultunk, mivel jókora távolságot kellett megtennünk. Az erdőszélen, egy gyümölcsös végében szénakalangya alatt készítettem leshelyet. Kényelmesen elhelyezkedtünk és vártuk a jószerencsét – mondta Gyuri bácsi.
A nyárvégi nap már eltűnt a Csörszi-hegy mögött, alkonyodott. Ezen a környéken több helyen is volt nyári szilva, amit igen szeret a medve. Nem sokat kellett várnunk, még éppen lővilág volt, mikor kisebb neszt hallottunk az erdőből. Nyomban ezután megjelent a medve is. Hatalmas barna medve, 50-60 méternyire, egyenest felénk tartott. Én a gróf úr mögött ültem – folytatta Gyuri bácsi, lövésre biztattam, de ő súgva csak annyit mondott: nem látom.
A medve vészesen közeledett, de az úrfi nem lőtt. Csak azt hajtogatta: nem látom.
Nem volt más választásom, oldalra dőltem és kétszer egymás után rálőttem a medvére. A hatalmas állat fölbukott, egynéhányat rúgott a hátulsó lábaival, majd végleg elcsendesedett. Mindketten felálltunk – emlékezett Gyuri bácsi, és egymásra néztünk. Kérdésemre, hogy miért nem lőtt, a gróf úr becsületesen bevallotta, hogy igen meg volt ijedve. Nagyon megkért, hogy a kisasszonyok előtt ne tegyem szóvá ezt az esetet, és ott helyben nekem ajándékozta a fegyverét, egy háromcsövű Drillinget, a helyet pedig elnevezte Medvelesőnek.
A Kis-szélhegy alatt és a Kis-Técsihát végében, ahol a gyümölcsös találkozik az erdővel, ezt a területet mind a mai napig Medvelesőnek hívják.
Évekkel később, nem messze e helytől a Kis-Técsiháton Gyuri bácsi egy pompás házat épített megának és családjának, és igen szép kort, 99 évet ért meg. A helyet, ahol a ház áll a Kis-Técsiháton, a mai napig Kalácsos cserjeként emlegetik.
Stók Lajos
