Hiába fürdetik az epét mézben, mártják cukorba, keserű marad. Hiába csomagolják szép ígéretekbe, magasztalják cirkalmas körmondatokkal, bástyázzák körül rendeletekkel, egy alapvető polgárjog megvonása nem válik igazságossá.
Horváth Sándor
A Miniszteri Kabinet jóvá- hagyta az ukrán nyelv fejlesztése és funkcionálása 2022– 2030-ra vonatkozó állami programjának koncepcióját – közölte a zakarpattya.net.ua
Olekszandr Tkacsenko művelődési miniszter Telegram-bejegyzésére utalva.
„Sok munka vár ránk. Gyakorlatilag ide tartozik a más nyelvű emberek ukrán nyelvhez való hozzáállásának fokozatos meg- változtatása, az adott lépés fontosságának tudatosítása, a teljes értékű átmenet lehetőségének biztosítása. Az önkéntes átmeneté.
Mert mi a legjobb indulatú (legnyugodtabb, legpuhább…) ukránosítást támogatjuk, mely hosszan tartó hatású kell legyen. Céljaink elérése érdekében oda kell hatni, hogy megjelenjen az ukrán nyelven való olvasás, beszélgetés, éneklés… igénye” – fogalmazott a miniszter.
A hírt közlő portál rámutat: a koncepció azt vetíti előre, hogy az ukrán nyelv a társadalmi élet minden szférájában egyeduralkodóvá válik. Persze, csak puhán, kegyesen és barátságosan.
Íme egyetlen adalék a „legjobb indulat” (a tárcavezető a lahidnij kifejezést használja, melynek jelentése, a szövegkörnyezettől függően: nyájas, kegyes, jóságos, nyugodt, selymes, puha, csendes, barátságos, jóindulatú stb.) illusztrálására: július 16-tól az állami és önkormányzati tisztségre pályázóknak vizsgát kell tenniük ukrán nyelvből. Ez, a portál számításai szerint, mintegy 100-150 ezer embert érint.
Persze, mint általában, valószínűleg ez esetben is ácsolják már a kiskapukat. Azon sem lepődnék meg, ha az odesszai (s más kisebb-nagyobb település) bolhapiacán már árulnák a minden igényt kielégítő, ukrán nyelvtudást igazoló bizonyítványokat.
Lenne egy határozottan csak költői kérdésem. Mi következik akkor, ha a selymes, jóságos ukránosítás nem hozza meg az (el) várt eredményt?
