(Kisgejőc, 1949. február 27. – 2021. június 1.)
Elhunyt Zselicki József költő, pedagógus, a kárpátaljai magyar irodalmi, társadalmi élet elhivatott „szabadságharcosa”.
Földműves családban született. A helybeli iskolában, majd az Ungvári Zalka Máté Középiskolában (ma Dayka Gábor Középiskola) tanult. Egy évig esztergályos, 1967-től a Kárpátaljai Ifjúság munkatársa. Alapító tagja és elnöke volt az 1967-ben alakult – a szovjet rendszer kultúrpolitikáját, a kor hivatalos irodalomszemléletét elutasító – Forrás Stúdiónak. Részt vállalt a Kovács Vilmos és Fodó Sándor által elindított kárpátaljai magyar polgárjogi mozgalomban.
Egyik alapító tagja volt a József Attila Alkotóközösségnek, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek. Három éven keresztül a KMKSZ ungvári járási szervezetének elnöke, illetve választmányi tagja.
A költőről, valamint vibráló, különös feszültséggel teli alkotásmódjáról pályatársa, barátja S. Benedek András irodalomtörténész fogalmazott a leghitelesebben. A hatalommal dacoló, a „hadak útját” megjáró Zselicki József versei „arról tanúskodnak, hogy a költő talán a kor, s a szűkebb táj „virággyermeke” lehetett volna. Mese, tündér, virág, hóvirág, vér, lobogás, láz, tavasz, aranyos mező, rétek, illatok, csillagok, fény a kulcsszavai, bár az idillt ellenpontozza fanyar kiszólásaival, jogos büszkeséggel mondja: „nem vagyok kisebb/semmi csodánál. Az álomvesztés kezdettől érezhető szinte minden sorában…”
Nyugodjon békében.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
