Kárpátaljára már több tízezer belső-ukrajnai menekült érkezett. Mindeközben mintegy 90 ezren lépték át keddig a magyar határt Ukrajna felől. Viszont vannak olyan kárpátaljai magyarok, akik nem tudnak, vagy nem akarnak eljönni a harcok sújtotta városokból. Kárpátaljai magyarok jelentik a frontvonalból.
Szabó Sándor
Szumiban rekedtek
Információt kaptunk arról, hogy két fiatal kárpátaljai magyar lány az orosz határtól alig 30 kilométerre fekvő Szumiban rekedt, miután február 24-én, csütörtökön a hajnali órákban Oroszország megtámadta Ukrajnát, és megkezdte annak megszállását. A 19 éves Tóth Diánával és a 20 éves Tóth Sznyizsánával többszöri sikertelen próbálkozás után hétfőn, a kora esti órákban sikerült felvenni a kapcsolatot. Megtudtuk, hogy az egyik beregszászi járási településről származó, de Ungváron élő testvérpár a konfliktus kitörése előtti napokban utazott a kelet-ukrajnai városba, hogy ott élő barátaikkal töltsenek egy hetet, ám néhány nap után rémálommá vált a vendégség.
– Az orosz offenzíva első napja elég nyugodtan telt itt, senki nem gondolta, hogy így elfajulhat a helyzet – kezdte Diána, aki Szumi belvárosának egy lakásban tartózkodik nővérével. – A légvédelmi szirénák először február 25-én, a reggeli órákban szólaltak meg. Igazán akkor uralkodott el rajtunk a pánik, amikor nem messze a lakóhelyünktől becsapódott egy tüzérségi lövedék. A robbanást nem láttuk, de olyan nagy ereje volt a detonációnak, hogy beleremegtek a falak. Ebben a pillanatban megfagytam a rémülettől. Az emberek összefogtak, egymást segítik.
Létrehoztak egy zárt Instagram-csoportot, ahol a helyiek egymást tájékoztatják arról, merre vannak az orosz csapatok, mi is ezen informálódunk az aktuális helyzetről.
Február 26-án már a város utcáin voltak orosz csapatok.
Diána elmondta, az élelmiszerboltok legfeljebb délután 5-ig vannak nyitva, viszont a polcok szinte teljesen kiürültek. Már nem kaphatóak olyan alapvető élelmiszerek, mint a liszt, rizs, étolaj, tej vagy cukor. A városban mindössze 6 gyógyszertár működik, ezek előtt többnyire hosszú sorok kígyóznak. Csak végszükség esetén mennek ki az utcára – tájékoztatott a fiatal lány.
– Maximum a házunk előtt lévő boltba szoktam kiszaladni, főleg azóta, amióta az a hír terjed, hogy az orosz katonák civileket is inzultáltak – mondta. – Hallottunk olyat is, hogy
az orosz fegyveresek ukrán katonának öltözve lakásról-lakásra járnak, étel és italt kunyerálnak.
Rettegünk, hétfőn háromszor is szóltak a légiszirénák, sőt ezekben a percekben is légvédelmi riadó van a városban. Ilyenkor a ház alatti pincében húzzuk meg magunkat. Miközben beszélünk most is hallom a gépfegyverek ropogását.
Diána közölte, egyelőre nem tehetnek mást, mint maradnak és megpróbálnak túlélni. Állítása szerint most nagyon veszélyes lenne útra kelni, ugyanis a várost körbezárták az orosz csapatok. Minden robbanás után attól félnek, hogy a következő rakéta, vagy tüzérségi lövedék a közelükben csapódik be. Naponta többször is a háborús konfliktus megszüntetéséért imádkoznak.
A kárpátaljai lány azt is elmondta, hogy az egyik helyi közösségi média-csoportban felvilágosították a tagokat, hogy a felfestések és jelzések alapján, hogyan lehet megkülönböztetni az ukrán és az orosz harckocsikat.
– Az orosz menetoszlopokról készült fotókat feltöltik a közösségi oldalakra, ezzel informálják az ukrán katonákat arról, hogy épp merre járnak az orosz csapatok – mondta. Hozzátette: már az ő házuk előtt is átvonult egy orosz konvoj, rémisztő látvány volt.
Menekülés Harkivból
Harkiv városában az elmúlt napokban súlyos harcok és légitámadások voltak. Ez Ukrajna második legnagyobb városa, ahol 1,6 millió ember él. A beregszászi Molnár Gergő ott tanul a jogi egyetemen, szerencséjére már február elején, a vizsgaidőszak lezárulta után eljött a városból.
– Hétfőn sikerült beszélnem az egyik ottmaradt évfolyamtársammal, akinek egy evakuációs vonattal sikerült kijutnia a városból – lapunknak a fiatal férfi. – Elmondta nekem, hogy a robbanások hangjára ébredt reggel, rögtön óvóhelyre húzódott. Órákat töltött ott, mikor véget ért a támadás taxival kiment a pályaudvarra, és sikerült felszállnia az első vonatra. Poltaváig utazott, ott várta az apja, onnan Cserkasziba mentek.
Kérdésünkre, hogy február elején voltak-e előjelei az orosz offenzívának, Molnár Gergő azt válaszolta, hogy részben emiatt jött el.
Kapcsolódó írásunk:
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
