Már évek óta titkon arra vágytam, hogy magyarországi vadászokkal találkozhassam. Beszélgethessek velük, tanulhassak tőlük, majd pedig tapasztalataimat megoszthassam kárpátaljai kollégáimmal is.
Stók Lajos
Tavaly a Vadászati Világkiállítás alkalmával Vásárosnaményban volt szerencsém jó néhány szakmabeli ismerőst szerezni.
Így esett meg, hogy e nyáron meghívást kaptam a Budai-hegységben lévő Pilisi Parkerdő Zrt. Anna-lak erdei pihenőhelynél tartott koszorúzásra. A Magyar Országos Vadászkönyvklub Egyesülete szervezésében minden évben megkoszorúzzák egykori klubtársaik emlékkövét. (Csergezán Pál (1924- 1996), Rácz Antal (1928-2016)).
A meghívást Gergely Imre világjáró vadásznak köszönhetem, aki a viski hegyekben is vadászott már, és elmondása szerint igen megkedvelte a környéket.
Az összejövetel protokolláris része után, Gergely Imre közreműködésével, odatették főni a finom bográcsgulyást a vadászház udvarán. Sokat beszélgettünk az itteni és az otthoni vadászhelyzetről, hagyományokról, magyarságról. Elgondolkodtam, milyen jó is, hogy itt megemlékeznek az elhunyt vadászbarátokról. Nálunk Kárpátalján is így kellene tenni, mert nem jó az, ha a vadászat kimerül a puskaropogásban.
Kiemelt képünkön Stók Lajos és Bornemissza Péter.
