Hivatalosan senki sem vállalta a felelősséget a krími híd egy részének a felrobbantásáért. Moszkvában az ukrán titkosszolgálatot nevezték meg a merénylet tervezőjeként, amiben orosz állampolgárok is részt vettek. A Kreml alaposan megbosszulta a hídrombolást, de pontos képet azóta sem tudunk, hogy mi történt valójában.
Szétaprózott védelmi rendszer, nem működő biztonsági berendezés, pontos, valószínűleg nyugati tervezés állhatott Putyin kedvenc projektjének felrobbantása mögött – állapítja meg elemző cikkében a Világgazdaság.
Még mindig nem tiszta a kép arról, mi is történt a Kercsi-híddal október 8-án (Vlagyimir Putyin 70. születésnapját követő kora reggel), amikor egy hatalmas robbanás leszakított egy körülbelül százméteres közúti pályaszakaszt a híd alsó, Oroszországból a Krím-félszigetre tartó kétsávos autópályából és megrongálta a felette, mintegy 25 méterrel haladó felső kétsávos, a Krím felől érkező közúti forgalmat lebonyolító két sávot, plusz az út mellett haladó vonatsíneket. A detonáció az éppen ott haladó vasúti szerelvény hét, dízelolajat szállító tartálykocsija közül legalább négyet felgyújtott.
Hivatalos, egyértelmű magyarázatot Moszkva még nem adott, bár Putyin elnök egyértelműen az ukránokat okolta a robbantásért. Az oroszországi államfő megkésve és kapkodva most ukázában az állambiztonsági szervezetet, az FSzB-t bízta meg a Krím-félszigetet az oroszországi szárazfölddel összekötő, 19 kilométeres híd védelmével. Ugyanis az eddig védelemmel megbízott három szervezet csúfos kudarcot vallott. A történtek óriási blamázst jelentenek, személy szerint Putyinnak is, akinek, mondják, kedvenc projektje volt a híd.
Ha igaz a teherautós történet, a hídra felhajtó járműveket ellenőrző szervek hatalmas hibát vétettek, hiszen nem fedezték fel a feltehetően több száz kilogrammnyi robbanószert, veszélyes rakományt. Hacsak nem műtrágyát, ammónium-nitrátot (robbanószer) szállított a teherkocsi, amivel kijátszhatta az őrök figyelmét. Feltételezések szerint a műtrágyába, vagy a kocsi szerkezetébe rejthették a távirányított gyutacsot.
A rakétatámadás lehetőségét taglalva Oleszja Medvegyeva ukrán elemző felhívja a figyelmet, hogy az ukrán front legközelebbi pontja mintegy 250 kilométerre van a lerombolt hídszakasztól. Elvben az ukrán Neptun – elsősorban hajók ellen bevetett – rakéta is számításba jöhet, mert a hordtávolsága 280 kilométer. Ám a viszonylag lassú Neptunt bizonnyal érzékelték volna és időben leszedik a híd térségét vigyázó lég-, és rakétavédelmi ütegek.
Elképzelhető az is, hogy olyan rakétatípust használtak, amelyről nincs tudomása a közvéleménynek. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnek a Krím-félszigeten az első, nagy feltűnést keltő, jó két hónappal ezelőtt történt ukrán támadásra a novoflodorivkai (Szahi) katonai repülőtér ellen. A mai napig nem tudni, hogyan, milyen eszközökkel hajtották végre. Figyelemre méltó, amit néhány oroszországi katonai blogger ír. Szakértők, tanulmányozva a robbanás pillanatáról készített videókat, felhívják a figyelmet egy szokatlan, de magyarázható jelenségre, a röpködő, szokatlanul sok szikrára. Ilyesmi olyankor következik be, ha egy nehéz, nagy sebességű robbanótest (rakéta-robbanófej) beleütközik egy acél-, vagy betonfelületbe.
