A magyarországi településnevek mellett az elmúlt években egyre több Beregszász, Munkács, Zápszony, Beregsom, Csongor feliratú szurkolói lobogót látni a magyar labdarúgó-válogatott hazai meccsein. A portugálok elleni utolsó hazai vb-selejtezőn, valamint a Costa Rica elleni barátságos találkozón a Groupama Arénában már egy óriási Kárpátalja feliratú trikolór tűnt fel a televíziós közvetítés során.
Ahogy arról korábban írtunk Franciaországban, a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokságon is ott ültek vidékünk szülöttei a lelátókon. Pénzt és időt nem kímélve egyre több kárpátaljai utazik Budapestre, hogy élőben biztassa Dzsudzsákékat. Vannak, akik szervezetten teszik mindezt, több kisebb-nagyobb szurkolói csoport is működik vidékünkön.
A legnagyobb ilyen csoport vezetője, Mező Miklós református lelkipásztor 2012 nyarán levelet küldött a Magyar Labdarúgó Szövetségnek (MLSZ), amelyben leírta, hogy szeretné, ha a kárpátaljai szurkolók a helyszínen szurkolhatnának a 2014-es világbajnoki selejtezősorozat valamelyik hazai meccsén. Kisvártatva megérkezett a pozitív válasz.
– Elsősorban egy harminc évvel ezelőtti élmény sarkallt arra, hogy megírjam a levelet – emlékezett vissza az Újbátyúban és Bakoson szolgálatot teljesítő lelkész. – Soha nem felejtem el, 1984-ben édesapámmal és egyik rokonunkkal ott voltunk a Népstadionban a Magyarország–Mexikó barátságos mérkőzésen, ahol a magyarok 2–0-ra nyertek. Azt akartam, hogy ezt mások is átéljék legalább egyetlen egy alkalommal. A levélbeli megkeresésre akkor az MLSZ felajánlott nekünk 25 darab tiszteletjegyet a Magyarország–Törökország vb-selejtezőre. Fele-fele arányban mentünk felnőttekkel és gyerekekkel. Óriási élmény volt mindannyiunk számára, hisz sokak először jártak válogatott meccsen. A találkozó után megígérték, hogy a jövőben is biztosítanak belépőket számunkra.
A következő, az észtek elleni találkozón már félszázan voltak. A debreceni Nagyerdei-stadion avatásán is jelen volt a kárpátaljai különítmény, ahol a magyarok Dániát fogadták. A közösségi oldalakon keresztül komoly önszerveződés kezdődött, egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Mező Miklós elárulta, a legemlékezetesebb mérkőzés a norvégok elleni Eb-pótselejtező volt, ami sokakban mély érzelmeket szült. A 2018-as világbajnoki selejtezők közül a Svájc és a Portugália elleni meccsre biztosított jegyeket az MLSZ, utóbbin voltak eddig a legnagyobb számban, mintegy 150-en. Az évzáró Costa Rica elleni barátságos mérkőzésre ötvenen utaztak fel.
– Van egy 15-20 fős gerince a csoportnak, akik már rendszeresen járnak velünk, de újabbak is szoktak csatlakozni– fogalmazott. – Most már nemigen vannak tiszteletjegyek, hanem megvásároljuk azokat. Amikor kiderül, hogy mégis kapunk, jegyeket akkor ezt meghirdetjük a Facebook-csoportunkban, igaz, az jelenleg szünetel, ám hamarosan újraindul. A foglalásokat jelentkezési sorrendben regisztráljuk. Általában órák alatt elfogynak a jegyek, a Portugália elleni vb-selejtező esetében öt perc sem kellett hozzá, kétszeres volt a túljelentkezés. A korosztály nagyon széles skálán mozog a középkorúak mellett gyerekek és nyugdíjasok is járnak velünk. A „keménymag” középkorú emberekből verbuválódott, de egyre több a fiatal. Van, aki hozza a gyermekét, a feleségét, az unokáját. Kárpátalja szinte minden pontjáról érkeznek drukkerek. A legtöbben természetesen Bereg-vidékről jönnek: Bátyú, Mezőkaszony, Zápszony, Beregsom, és vannak nagydobronyi, szernyei és csongori szurkolók is köztük. A Portugália elleni meccsre sokan jöttek a Tiszahátról és az Ungvári járásból.
Ekkor történt, hogy az utolsó tíz percben, amikor kifeszítettük az új Kárpátalja feliratú zászlónkat, a B-közép azt skandálta, hogy „Szervusztok! Itthon vagytok! Vesszen Trianon!” A kijáratnál „Ki a jobb magyarok, ki a jobb, ti vagytok! – skandálták nekünk. Többeknek könny szökött a szemébe.
A tiszteletes elmondta, hogy 2013-ban nagyot nőttek az MLSZ szemében, amikor a Románia elleni zártkapus mérkőzésre az egyik beregszászi étterembe közös meccsnézést szerveztek. Több mint 200-an gyűltek össze. Kivetítőn nézték és szurkoltak. A csoport tagjait már jól ismerik a határátkelőkön. Eleinte az ukránok furán néztek rájuk, árulta el Mező Miklós de a túloldalt a magyar határőrök többnyire csak mosolyognak, ha meglátják a sálakat, zászlókat, dudákat, de nem ritkák az epés megjegyzések sem. A leggyakoribb, hogy falábúnak nevezik a magyar focistákat, és hogy nem érdemes rájuk időt fecsérelni. Ezekkel a megjegyzéssekkel viszont ők nem szoktak foglalkozni.
– Korábban kisebb nemzeti lobogót hozott magával mindenki, amelyre fel volt írva a települése neve – húzta alá. – A portugálok elleni mérkőzés előtt készítettünk egy 9 méter hosszú és 2,70 széles trikolort, amelyre rákerült a Kárpátalja felirat. A portugál és a costa rica-i meccsen is ki tudtuk feszíteni, utóbbin a miénk volt a legnagyobb szurkolói lobogó. Ezzel szeretnénk a jelét adni annak, hogy összetartozunk, a nemzet része vagyunk. Jóleső érzés volt, hogy a costa ricai mérkőzés lefújását követően a magyar csapat odajött a mi szektorunkhoz, és megtapsoltak minket. Felemelő élmény testközelből látni a játékosokat, még szívbemarkolóbb 22 ezer emberrel fennállva elénekelni a himnuszt, számunkra, határon túliak számára sokkal többet jelent, se megszokni se megunni nem lehet.
A beregszászi Gál István, egy kisebb szurkolói csoport tagjának első emléke a magyar válogatottról 1986-ra nyúlik vissza. A tévében nézte, ahogy a magyarok Budapesten Détári, Kovács Kálmán és Esterházy góljával 3–0-ra megverik Brazíliát, azóta elkötelezett szurkolója a válogatottnak.
– Eleinte többedmagammal jártunk a válogatott mérkőzésekre egy kisebb busszal, de az utóbbi időben inkább autóval megyünk ketten-hárman – fogalmazott. –
A legemlékezetesebb pillanat a 2015-ös Magyarország–Norvégia pótselejtező, melyen 2–1-re nyertünk és ezzel a magyar csapat 44 év után kijutott az Európa-bajnokságra.
Bérletes révén a Portugália elleni meccset kivéve az összes hazai vb selejtezős mérkőzésen kint voltam. Arra se azért nem mentem, mert nem értem rá, egyszerűen a sok divatdrukker miatt nem volt kedvem hozzá.
A csongori Marton Tibor bérletesként tavaly a magyar válogatott összes hazai tétmérkőzésén ott volt. A Costa Rica elleni találkozóra a feleségét, három gyermekét és keresztlányát is magával vitte. Ott volt Lyonban-ben a portugálok elleni Eb-meccsen is.
– Az utóbbi két alkalommal a Mező Miklós féle csoporttal utaztunk, ezt megelőzően volt egy beregszászi társaság, mely egy kisebb félreértés miatt most feloszlott – árulta el.
– A nagyobbik fiam gyakran jött velem, de a feleségem és a másik két gyerek most volt először. Annyira megtetszett nekik, hogy tavasszal ismét családostul megyünk.
Azt tervezzük, hogy az idén megpróbáljuk újra összekovácsolni a beregszászi csoportot.
Szabó Sándor
