Vass Magdolna, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművészének visszaemlékezése
Sok meghitt pillanat jut eszembe. A gyerekkorom karácsonyai talán a legemlékezetesebbek. Mezőváriban születtem, emlékszem, hatalmas fenyőt állítottak a nagybolt előtt, s akkor még vörösre csípte arcunkat a hideg: nekem ez is karácsonyi emlék. S az is, amikor akkora hidegek voltak, hogy a Borzsa folyó teljesen befagyott, és lehetett rajta korcsolyázni. Amikor a templomból hazamenet minden ablakon benéztünk, és gyönyörködtünk a szomszédok karácsonyfáiban. Amikor körülültük a megterített asztalt, amelyen ott volt a gőzölgő húsleves, majd kibontottuk az ajándékokat.
Ami pedig a felnőttkoromat illeti, karácsonykor kérte meg a férjem a kezem. Rá egy évre a kislányunk háromhónapos volt, és babaülőkéből nézte a feldíszített fát. Ez a kép mindmáig előttem van. Amikor a Csendes éjt énekeltem neki, megnyugtatta, azonnal elaludt. Most, tizennégy év távlatából azt mondhatom, csodálatos volt megélni azokat a pillanatokat.
Összességében pedig olyan érzésekről beszélhetek, amelyek a szeretetről szólnak, legyen az a gyerekkorom, a lánykérés, vagy a gyermekem első karácsonya.
