Gátnak több mint hét éve Lokita István a polgármestere. A fiatal, ambiciózus vezetővel az eddig elértekről, s a megoldásra váró feladatokról beszélgettünk.
– Sajnos mára általános problémává vált az elvándorlás. Mi a helyzet Gáton e téren?
– Kárpátalja szinte valamennyi településére, így Gátra is jellemző az elvándorlás, bár a hivatalosan be- és kijelentkezők száma között nincs nagy különbség. A tavalyi adatok szerint tizennégyen költöztek a faluba és tizenhatan távoztak.
De hogy éppen hányan dolgoznak jelenleg is külföldön, az már fogósabb kérdés: több száz emberről van szó.
A 18-45 év közöttiek harminc százaléka nem él itthon. Míg korábban csupán Magyarországon vállaltak munkát, most már sokan még messzebb, nyugat-európai országokban dolgoznak.
– Milyen az orvosi ellátás színvonala? Van-e biztos megélhetést adó munka? Beszélhetünk-e közösségi életről?
– Egészségügyi szempontból szerintem a középmezőnybe tartozunk, hiszen van orvosi rendelőnk, illetve családorvosunk és fogorvosunk. Ami a munkalehetőséget illeti, az változó, mivel sokkal nagyobbak az igények, mint korábban. Ami 2014 előtt még elég lett volna, az most már kevés, mert az itt maradtak a külföldön dolgozókhoz viszonyítják a keresetüket.
A munkaképes lakosság, közöttük sok értelmiségi, nagy százaléka külföldön dolgozik.
Ezért még viszonylag jó fizetésért is nagyon nehéz jó szakembert találni. Jelenleg a piacgazdaság törvénye érvényesül, aki többet fizet, oda mennek az emberek. Véleményem szerint támogatni kellene a vállalkozókat, az adórendszeren sem ártana változtatni. A faluban egy nagyobb mezőgazdasági cég működik, amely viszonylag jó fizetést biztosít. A közösségi életről egyre nehezebb bármit elmondani…
– Mondhatjuk, hogy Gáton megjelent a szegénység?
– Sajnos van néhány család, amely mélyszegénységben él, rajtuk elsősorban a református egyház segít élelmiszer-, illetve egészségügyi csomagokkal. Ha az önkormányzatunk önellátó lenne, és megfelelő eszközökkel rendelkezne, mi is tudnánk segíteni ezeken az embereken, de sajnos ez nem így van.
– Az utóbbi időben változott a gazdasági helyzet a faluban?
– Az állami munkahelyeken nagy gondot okoznak az alacsony fizetések, például pénztárosunk már három éve nincs, földmérnökünk meg már nem is tudom, mióta. Egy munkatársunk nyugdíjba készül, és egyszerűen nem tudjuk pótolni, mert 4-5 ezer hrivnyáért senki nem vállal ilyen feladatot..
– Mi Gát húzóágazata?
– A gáti emberek mindig arról voltak híresek, hogy szeretnek dolgozni. Aki végigmegy a főúton, láthatja, hogy szinte minden ház előtt zöldségféléket, fonott kosarakat árulnak.
Húzóágazatként a mezőgazdaságot nevezném meg, hiszen a lakosság 65-70 százaléka ezzel foglalkozik.
– Milyen az önkormányzat anyagi helyzete?
– Siralmas. A decemberi fizetéseket épphogy rendezni tudtuk, azt mondják, amink van, abból kell főzni, tehát próbálunk kijönni belőle. Folyamatosan azon agyalok, hogyan lehetne ezt jobbá tenni. A helyi adók a költségvetés majd’ nyolcvan százalékát teszik ki, de ha még több adózót „hoznánk be”, akkor még kevesebb dotációt kapnánk.
A legnagyobb fejtörést az intézmények fenntartása okozza, a kultúrházban húzza meg magát a könyvtár és a polgármesteri hivatal is.
Az épület nincs jó állapotban. Még 1996-ban betervezték a tető cseréjét, ám azóta sem történt meg. Most Magyarország felől kaptunk ígéretet a megvalósításra. Egy hatalmas, 2200 négyzetméteres épületről van szó, kár lenne, ha tönkremenne, hiszen ez a járás egyik legnagyobb kultúrháza. Nagy problémát jelent továbbá az utak állapota és a vízellátás, ugyanis a gyűrűs kutak sorra kiszáradnak.
– Milyen fejlesztések valósultak meg az elmúlt években?
– Egy műfüves pályát sikerült létrehoznunk, játszóteret hoztunk létre az óvoda területén, azt játszófallal kerítettük körbe, és két buszmegálló is épült a főúton. Sikerült megoldani a köztemető állandó karbantartását, most ravatalozót építünk, amit remélem, kora tavasszal már át is adhatunk.
Egy rövid útszakaszt le tudtunk aszfaltozni, a mellékutcákat pedig kaviccsal töltöttük fel, felújítottuk a közvilágítást.
Ennél persze sokkal több tervünk volt, melyek pénzhiány miatt nem valósultak meg, de annak is örülünk, amit eddig sikerült elérnünk.
Hegedűs Csilla
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
