Kárpátalján 9 Petőfi-ösztöndíjas tevékenykedik. Sorozatunkban hétről hétre megismerhetnek egyet, aki nemcsak a programról és az itt végzett munkájáról, hanem személyes tapasztalatairól, elképzeléseiről is mesél.
Ezúttal Fekete Krisztián mutatkozik be, aki Szolyván végzi munkáját.
– 2017 szeptemberében kezdődött számomra a program, az első pár hónap az ismerkedéssel és „terepszemlével” indult. Azóta sok minden történt, a Szolyván tevékenykedő magyar szervezet munkáját igyekszem segíteni immár második éve – kezdi beszélgetésünket a harminckét éves, Nagyváradon született Krisztián.
– Milyen érzésekkel jöttél Kárpátaljára, mennyire volt ez kihívás számodra?
– Ahhoz, hogy ide kerüljek, kellett egy baráti kapcsolat. A Sodró együttessel voltam ismeretségben, Váradi Enikő, az együttes vezetője hívta fel a figyelmemet a Petőfi programra, azon belül is Szolyvára.
Mindmáig hálás vagyok neki ezért, hiszen nagyon jól érzem itt magam, és látom a munkám gyümölcsét.
– Mit tudtál elérni az eltelt időszak alatt, mire vagy büszke?
– A korábbi aktivistáknak köszönhetően sikerült felkavarnom az „álló vizet”. A Szolyvai Magyar Kulturális Szövetség és az emlékparkbizottság tagjai rakták le a most már jól működő magyar közösségi élet alapjait. Kezdeményezésemre elsőként egy szüreti mulatságot szerveztünk, amit kisebb közösségi összejövetelek követtek azzal a céllal, hogy össze tudjuk hívni az ifjúságot és az idősebb korosztályt közös programokra. Ez hónapról hónapra egyre népszerűbb lett, eljutottunk odáig, hogy sikerült lebonyolítani egy szabadtéri, családi napot, melyen több mint hatvanan vettek részt.
Emellett voltak nem általunk szervezett programok, de azokon is részt vett minden korosztály, ami nagyon jó, hiszen nekünk is az a célunk, hogy fiatal, idős együtt legyen.
A pedagógusokat összefogó szervezet újra aktív lett, és a most megalakult civil szervezettel együtt már sokkal könnyebb bármilyen programot szervezni.
– A nyári szünet után szeptemberben újult erővel láttál munkához?
– Így van. Ismét megszerveztük a szüreti mulatságot, ezt bállal kötöttük egybe.
Közben formálisan is megalakult a KMKSZ Szolyvai Alapszervezete.
Az oktatás és a hétvégi iskola szervezése mellett az ifjúságra koncentrálunk. Arra buzdítjuk őket, hogy kapcsolódjanak be a szervezési munkába. Úgy vélem, ha a fiatalság is rendszerbe tömörülne, még átfogóbb lenne az élet Szolyván. Ez egyébként Kiss András tanítónak, és a KMKSZ Szolyvai Alapszervezete elnökének volt az ötlete . A II. Szolyvai Szüreti Mulatságot és az I. Szolyvai Magyar Bált még nagyobb érdeklődés övezte, a bálra tavaly már túljelentkezés volt. Az egyházakkal is együttműködünk, a katolikusok körében például a lengyel származású Tamás atyával a karácsonyi időszakban adventi műsort szerveztünk a templomban, hasonlóképpen a Református Gyülekezeti Házban.
Sikerült újjáéleszteni a civil magyar kulturális életet is.
Ennek „nyitányaként” egy darabot láthatott a közönség a városi kultúrház színháztermében. Az előadásra 150 magyar ajkú ember jött el, hogy megnézhesse a beregszászi színház társulat produkcióját. A rendezvény helyszínét Szolyva város önkormányzata biztosította. A nézők között ott volt Lányo János polgármester és Homoki Zoltán, a városi tanács képviselője is.
A szolyvaiak mellett a környékbelieket is próbáljuk megszólítani: egy polenai magyar családot, néhány hársfalvai (Nelipine) és egy-egy galambosi (Holubine) családot is sikerült aktivizálni, akik eljárnak a rendezvényeinkre. Megismerkedtem egy galambosi 90 éves nénivel, aki öt nyelven − svábul, németül, oroszul, ukránul és magyarul − beszél.
Ha lenne rá mód, az időseket is szeretnénk követendő példaként bemutatni a fiataloknak, vagyis híd szeretnénk lenni a múlt, a jelen és a jövő között.
Ez pedig csak úgy realizálódhat, ha több embert mozgatva, párhuzamosan több szervezettel együttműködünk. Eredményként könyveljük el, hogy van felnőtt közösségi csapat és ifjúsági, a fiatal tanárokból és a kamaszokból álló csoport. A későbbiekben a kulturális események mellett kirándulásokat, kézműves foglalkozásokat is szeretnénk szervezni. Fontosnak tartom, hogy sikerült megszólítani a helyi gazdasági élet magyar szereplőit is, a kisvállalkozóktól a nagyvállalkozókig. A gazdasági élet fellendítése segítené a helyi közösségek itthon, azaz Szolyván maradását is.
– 2019-et írunk. Miket terveztek erre az évre?
– Az az igazság, hogy mi, szervezők egy-egy rendezvény alkalmával nem igazán tudunk kikapcsolódni, ezért a magunk szórakoztatására szolyvai pedagógusbulival nyitjuk az évet. Erre a támogatóinkat is meghívjuk, ugyanis folyamatos kapcsolatot szeretnénk tartani az egyházi és a magyarországi segítőinkkel. Aztán jöhet a munka. Ebben az esztendőben új programokkal is elő szeretnénk rukkolni.
A polenai önkormányzat a gazdája a kárpátaljai ásványvíz fesztiválnak, azt szeretnénk, ha magyar arculatot is kapna a rendezvény.
Az óvoda területén szeretnénk egy biztos bázist kialakítani. Ehhez az kell, hogy más gyermekintézményekhez képest valami újat, érdekeset tudjunk produkálni. Ebben számítunk a református egyház támogatására. Kísérleti jelleggel idegen nyelvű oktatást kezdenénk a délvidéki óbecsei óvoda mintájára. Két nyelven zajlana az oktatás, ezzel segítenénk a magyar iskolába készülő gyermekek nyelvi előkészítését. A hittan és nyelvi tábort is tervezünk. Erre augusztusban, a hosszú nyári szünet után szokott sor kerülni, hogy a gyerekek egy kicsit ráhangolódjanak az iskolakezdésre. Erre idén magyar gyermekeket akarunk meghívni magyar többségű környezetből, így a foglalkozásokon játszva tanulnák egymás nyelvét. A néptáncoktatást is beiktatva a rendezvény már edzőtáborrá válna, három az egyben egy héten keresztül.
Azt vallom, hogy a Kárpát-medencében élő népek kultúrája közös örökség, amelyet sok száz éven át építettünk a szomszéd népekkel együtt.
A magyar kultúra ezer szállal kapcsolódik a környező népek kultúrájához, és azt gondolom, hogy a miénk közelebb áll akár a ruszin, román, szlovák és más népek kultúrájához, történelmi múltjához, mint például az amerikai. Szeretem az amerikai filmeket, mert látványosak és érdekesek, de semmilyen közös szellemi értéket, örökséget nem mutatnak a magyar kultúrával. Hacsak az nem számít közösnek, hogy a háromdimenziós mozi is magyar találmány (Bordossy Félix, 1950).
Krisztián olyannyira jól érzi magát nálunk, hogy arra a kérdésemre, meddig marad, nem is igazán tudott választ adni.
Szíve szerint még nagyon sokáig itt maradna, hiszen bevallása szerint megtalálta magát ebben a tevékenységben, szereti a sikerélményeket, és még számos terve, elképzelése van.
Mi drukkolunk neki, és ha nem is Petőfi- ösztöndíjasként, de lehet, valami más feladatkörben még itt lesz.
Hegedűs Csilla
Mi az a PSP?
A Petőfi Sándor Program a Kárpát-medence szórványmagyarságát segítő projekt, amit Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkársága indított 2015 tavaszán. A PSP az egykori monarchia területére terjed ki, beleértve Ukrajnát is. A program alapvető célja, hogy a szórványterületeken fogyásban lévő magyarság identitását megerősítse, s ezáltal elkezdődjön a közösségi hálózatok kiépítése. Első körben lassítsa, hosszú távon megállítsa és visszafordítsa a magyarság számarányának csökkenését. Kitűzött cél még a határon túli magyarság és az anyaországi magyarok közti kapcsolatok erősítése, a szórványközösségek magyar azonosságtudatának megszilárdítása.
