Halábori olvasónk korábban a kézimunkázással töltötte szabadidejét. Mostanában azonban gyengült a látása, így inkább az olvasást kedveli. Na és a televízióban vetített sorozatokat. Ez utóbbival azonban adódott némi probléma.
– Meglehetősen régi, még a szovjet érából való a televízióm, sokszor elmegy a kép vagy a hanggal van gond. Szerettem volna már egy újat venni. Na de tudják, abból a kis nyugdíjból talán soha nem sikerült volna összegyűjtenem annyi pénzt…
Ezek után határtalan volt az öröme, amikor az újságból megtudta, hogy rámosolygott Fortuna. Legutóbbi tárgynyeremény sorsolásunkkor ugyanis övé lett a fődíj, egy plazmatévé.
Meghatódva vette át szerkesztőségünkben a készüléket, amelynek üzembe helyezését – mint mondja – minden bizonnyal akár az egyik unokájára is rábízhatja. Különben Ágnesnek két fia és három unokája van. Norbert külföldön vállalt munkát. Szabolcs, az idősebb fivér itthon próbál megélni: szamócatermesztéssel foglalkozik.
– Az unokák gyakori látogatóim – mondja a boldog nagymama. – Zsombor, a legkisebb még óvodás. Kornél most jár első osztályba. A harmadikos Flórián viszont egy kész kis ezermester. Az új televíziót is biztosan beállítja majd, hogy amikor nálam van, nézhesse kedvenc mesecsatornáit.
Tóth Ágnes az özvegyek keserű kenyerét eszi. Kilenc éve nyugdíjas. Hűséges típus, minden téren. Harmincnyolc évet húzott le ugyanazon a munkahelyen: Nagybaktán a Mezőgazdasági Kísérleti Állomás laboratóriumában. – Szép idők voltak – mondja –, szerettem a szakmámat, jó volt a kollektíva. Ma azonban már inkább az unokákkal való törődés tölti ki a napjaimat.
Persze nem ül otthon karba tett kézzel. Van egy kis háztáji, amiben megterem minden konyhára való zöldség, és egy kis szemes a tyúkoknak. Csak szárnyas jószágot tart, de azok is épp elegendő elfoglaltságot adnak. Közeleg a tavasz, kezdődnek a kerti munkák, ám arra biztosan szakít majd időt, hogy az új tv-készüléken megnézze a kedvenc műsorait.
Balogh Csaba
