Beszédes, könnyen barátkozó, a munkájáról nagy-nagy átéléssel mesél. Ám a művészi elhivatottságot megelőzi a családja iránti szeretet, számára ez a legfontosabb. Szabad idejében sütni-főzni és kertészkedni szokott. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Kovács Éva beregszászi festőművész.
– Már gyerekkorában festőművész szeretett volna lenni, vagy később alakult így?
– A rajz iránti érdeklődésem már akkor megmutatkozott. A Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában tanultam, ahol a faliújságot szerkesztettem, rajzversenyeken vettem részt. Észrevettem a környezetemben a szépet, imádtam a természetet, a virágokat, a fákat, a felhőket figyelve sokat álmodoztam. Ahhoz, hogy egy ember festőművész legyen, észre kell vennie azokat a témákat és pillanatokat, amiket érdemes megörökíteni. És ehhez kell a képzelőerő. Sokszor a hangulat is befolyásolja az alkotásaimat, előfordul, hogy szinte akaratlanul nyúlok olyan színekhez, amelyek kifejezik az érzéseimet.
– Hogyan alakult az élete az érettségi után?
– Teljesen más irányba indultam, közgazdásznak tanultam, ami valóban távol áll a művészettől. Ugyanakkor e kettő valahogy kiegyensúlyozza egymást. Éveken át könyvelőként dolgoztam, csupán a szabad időmben festettem, fejlesztettem magam. 1994-ben megalakult a Bereg Alkotóegyesület, aminek egyik alapító tagja lettem, s onnantól kezdve folyamatosan voltak csoportos, majd egyéni kiállításaim, művésztáborokban vettem részt.
– Nemrégiben beszélgettem egy költővel, aki azt mondta, teljesen másak a fiatalkori versei, mint a manapság írottak. A festészetben is el lehet ezt mondani?
– Igen, mert amíg élünk, változunk, a személyiségünk folyamatosan fejlődik. Amikor már tudatosabban nyúlunk egy témához, talán onnantól kezdve lehet azt mondani, hogy érett egy költő vagy festőművész. A korai időszakban nagyon szerettem a grafikát, de erre nincs annyira kereslet. Az emberek szívesebben tesznek ki a nappaliban egy akvarellt vagy olajfestményt. Nem mindegy az sem, milyen alapanyagokkal dolgozunk, hiszen ha minőségi munkát akarunk ahhoz minőségi eszközöket kell használni.
– Külső szemlélőként úgy gondolom, türelem kell a festészethez.
– Türelem mindenhez kell, de hozzáállás kérdése, hogy valamit mennyire szeretünk, vagy nem szeretünk csinálni. Én imádok alkotni, teljesen lefoglal, ilyenkor számomra semmi más nem létezik. A hozzáállásunkon pedig nekünk kell változtatni. Például ha valaki nem szeret mosogatni, a zenehallgatással összekapcsolva például máris élvezetes tevékenységgé válhat ez a „nem szeretem” munka.
– De az ön számára sem csak a festészetből áll a világ. Kétgyermekes családanya, már unokája is van.
– 19 évesen mentem férjhez és egészen fiatalon lettem édesanya, aminek nagyon örülök, mert szeretek anyuka lenni. Számomra a család a legfontosabb. Két lánygyermekünk született, Renáta és Adrienn. A kisebbik már unokával is megajándékozott, Nimród ötéves nagylegény, és elfogultság nélkül állíthatom, nagyon szépen rajzol. Imádom, ahogy a gyerekek a rajzban is kifejezik az általuk megélt világot. Nemrég az unokám egy fiúcskát rajzolt, s a fejére egy szívecskét. Megkérdeztem tőle, miért a homlokára rajzolta a szívecskét, hiszen a mellkasunkban van. Erre azt válaszolta, hogy a kisfiú a szerelmére gondol, és mindig csak ő jár a fejében, azért rajzolta így.
– A lányai nem festenek?
– Mindketten örökölték a szépérzéket, festegetni is szoktak, de csak a saját örömükre, vagy esetleg barátaiknak ajándékba. Viszont az unokámban látom a tehetséget, és azt, hogy talán tovább viszi, amit én elkezdtem. Nimród egyébként is nagyon okos gyerek, két nyelven is jól beszél, angol oviba jár.
– Milyen gyakran találkozik a gyermekeivel és az unokájával?
– Sajnos nem túl gyakran, hiszen mindannyian Budapesten élnek. Mintegy tizenöt évig én is a magyar fővárosban laktam, csupán öt évvel ezelőtt jöttem vissza a szülővárosomba. Válás után költöztem a gyerekekkel Budapestre, akik természetesen már ott alapozták meg a jövőjüket. Ott ismerkedtem meg a jelenlegi férjemmel is, aki szintén beregszászi. Úgy döntöttünk, visszaköltözünk a szülővárosunkba, hiszen mindketten nagyon szeretjük Beregszászt. Jelenleg is itthon alkotok, készülök a következő kiállításomra és mellette magánórákat adok.
– Tizenöt év után, amikor hazakerült, megtalálta a régi barátait?
– Az első hónapokban közülük nagyon kevéssel találkoztam, hiszen mindenki elfoglalt, lót-fut, nincs idő egymásra. Az egyéni kiállításomra sokan eljöttek és többekkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Az alkotás kitölti az életemet, mindemellett ott a család, a háztartás és a kerti munkák. A manapság divatos netes kapcsolattartást nagyon személytelennek tartom, jobban szeretem a személyes találkozást, eszmecserét.
– Mivel tölti a szabadidejét?
– Nagyon szeretek sütni-főzni és kertészkedni. Vannak gyümölcsfáink és zöldségek is: paradicsom, paprika, uborka. Szeretem a friss fűszernövényeket, ezért sokfélét ültettem a konyhakertben. Ami a főzést illeti, vannak saját specialitásaim, és 11 éve vezetek egy kulináris blogot is, elég szép követői számmal.
– Jó emberismerőnek tartja magát?
– Szeretek új emberekkel ismerkedni, viszont nem tartom magam túl jó emberismerőnek. Mindig magamból indulok ki, mindent a saját gondolatvilágomon keresztül szűrök meg, ezért előfordult, hogy csalódtam néhány személyben. Hiszek abban, hogy minden ember jó, csak a körülmények nem mindig a jó oldalát erősítik, de szeretettel és bizalommal talán ez megváltozhat.
– Hogyan reagál, ha megbántják?
– Igazi művészlélekként, néha érzékenyen reagálok, viszont nem vagyok haragtartó, könnyen megbocsájtok.
– Szereti a meglepetéseket?
– Nem igazán kedvelem a váratlan dolgokat. Sok meglepetés ért már, jobb is, rosszabb is, de én úgy vagyok ezzel, hogy jobb, ha előre megbeszéljük, ki mit szeretne.
– A vásárlás önnél milyen ütemben zajlik?
– Amikor időhiányban szenvedek, akkor célirányosan vásárolok. A piacon mindig ugyanazokhoz a standokhoz térek vissza: hűséges típus vagyok. De szeretek nézelődni is, olyankor sok újdonságot, praktikus dolgot felfedezek. Szívesen vásárolok könyveket, konyhai eszközöket, ezekből mára már szép kis gyűjteményem van.
– A Facebook-oldalát nézve látom, sok szép helyen járt már. Van olyan álomutazása, amit szeretne megvalósítani?
– Valóban sok szép helyen voltam már, de ha több időt és pénzt tudnék rászánni, akkor felfedezném a környékbeli várakat. A munkácsi várat már több évszakban is megfestettem, és minden alkalommal más arcát mutatja.
Hegedűs Csilla
