Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) kezdeményezésére világszerte tegnap méltatták a dohányzásmentes napot. Ilyenkor különböző rendezvényeken hangsúlyozzák, hogy a dohányosoknak nincs joguk ártani nemdohányzó embertársaiknak. A világon a férfiak 60, a nők 20 százaléka rabja a nikotinnak. Nem véletlen, hogy az egészségőrök folyamatosan riadóztatnak. Vajon miért nincs visszatartó ereje sem a következményeknek, sem a tiltásnak? – kérdezte a KISZó Vaszil Krucsanicát, a megyei narkológiai gondozó főorvosát.
– Meg lehet becsülni a kárpátaljai dohányosok számát?
– A legutóbbi felmérésből az derült ki, hogy a fiatalkorú férfiak 35, a lányok 27–28 százaléka, míg a felnőtt férfiak 57 és a nők 20 százaléka cigarettázik, pipázik rendszeresen. Ukrajna a 17. a legtöbb dohányossal bíró országok sorában. És ami ennél is rosszabb, Chile után a második olyan állam, melyben a 13–15 évesek 30 százaléka rágyújt.
– Milyen mértékben függ össze a káros szenvedély a szívbetegségekkel?
– Mint közismert, Kárpátalján és az egész országban egyaránt szívbetegségek következtében hunynak el a legtöbben. A dohányzás mind aktív, mind passzív formája 12 százalékban felel a letális kimenetelű szívelváltozások kialakulásáért. A magas vérnyomás után ez a második leggyakoribb ok. Évente hétmillióan vesztik életüket a füst káros hatásai miatt, s közülük 900 ezren passzív dohányosként lélegzik be a veszedelmes gázt.
– Mikor és milyen célcsoport körében kellene elkezdeni a prevenciós munkát, hogy hatékonyabb legyen?
– Számos szervezet tart megelőző akciókat év közben is, ennek ellenére azok hatékonysága alacsony. A láncdohányosra, akinek szervezete kívánja a nikotint, nem hatnak sem a riogatások, sem a következmények. A 11-12 éves gyerekekkel kellene kezdeni, mert a fiatalok többnyire ekkor szívják le az első slukkot. A felvilágosító munkában az oktatási rendszernek is partnerként kellene részt vállalni. Nálunk azonban még mindig csak a dohányzás káros következményeinek gyógyításával foglalkoznak ahelyett, hogy a megelőzésre helyeznék a hangsúlyt. A másik ok pedig az emberek egészségükhöz való nemtörődöm viszonyulása. Holott bárki képes egymaga is a leszokásra, ez csakis elhatározás és akaraterő kérdése.
– Azért csak akadnak olyanok is, akik önként kérnek orvosi segítséget, hogy megszabaduljanak káros szenvedélyüktől?
– Évente legfeljebb 350–500 érintett fordul hozzánk. Mindegyiküknek van már valamilyen krónikus kísérő betegsége, s kezelőorvosuk javaslatára szánják el magukat az életmódváltásra. A dohányzás nem csupán rossz szokás, hanem szenvedélybetegség, amitől azonban meg lehet szabadulni. A megyei narkológiai gondozó szakemberei különféle tapaszokkal, gyógyszerekkel képesek segíteni az egészséges életmódot választó pácienseknek. Ehhez azonban az illetőnek először el kell határoznia magát.
Magyar Tímea
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
