Azt hinné az ember, a Holdon járunk, a kráterekből ítélve legalábbis… De aztán beérünk a romatelepre, és felocsúdunk. Így közelítjük meg Szernyét. Utunk a községházára vezet, ahol a falu mindennapjairól érdeklődünk.
Zsidik Béla polgármester házon kívül tartózkodott, Zajcev György jegyző és kolléganői mesélnek.
– Barkaszón és Szernyén összesen közel 4600 ember él. Ebből nagyjából 1500 a roma – magyarázza a jegyző. – Nekik külön templom, óvoda és iskola is biztosítva van.
– Miből élnek az itteniek?
– Gyárakba járnak, Ungvárra, Munkácsra, ki hová. Dávidházán varroda működik, de van munka Gáton is, néhányan pedig Beregszászba utaznak. A helyi tanárok a környék iskoláit, óvodáit is feltöltik. A férfiak közül sokan idénymunkával keresik a pénzt. A mezőgazdaság és állattenyésztés már nem olyan népszerű, mint régen, viszont akad néhány farmergazda, akik nagyban foglalkoznak ilyesmivel.
– Hogyan jutnak el a munkahelyükre az ingázók? Buszt nem is láttunk.
– A gyárak biztosítanak buszt a munkások számára. A többiek pedig úgy jutnak el A-ból B-be, ahogy tudnak. Lassan gyalogszerrel kell majd megtennünk minden utat, mert buszjárat már jó ideje nincs és a déli vonatot is levették.
Ha busszal közlekednek, általában Csongoron leszállnak az emberek, és elindulnak gyalog, aztán reménykednek, hátha felveszi őket valaki…
A menetrendszerinti buszok hiányát a rossz (ez enyhe kifejezés) útviszonyokra fogják. Talán közrejátszik az is, hogy ha a sorompót lezárják, sokat kell várni, amit nem tűrnek a buszsofőrök. Sajnos még a taxisok sem hajlandóak fuvarozni ezen a környéken, mert nem szeretnék havonta szerelőhöz vinni a kocsijukat…
– Kinek a felelőssége az útjavítás?
– A bekötő- és a főút nem a mi hatáskörünk. Egyik fele a beregszászi, a másik része a munkácsi céghez tartozik – jegyzi meg Zajcev György. – A falu mellékutcáiban viszont az önkormányzat foldozgat, sőt új aszfaltcsíkot is épít. Némely utca már teljesen elkészült, a többiben is haladunk. Nem is emlékszünk már, mikor volt itt teljeskörű javítás. Barkaszó felől talán úgy két éve indultak meg egy kis szurokkal, de az az első hóval el is tűnt. Minden évben ígérik, hogy megcsinálják, de hát, tudják hogy van ez…
Szernyén fele-fele arányban vannak a reformátusok és a Jehova tanúi. Barkaszón élnek katolikusok is. Szernye 98 százalékban magyarlakta, Barkaszón a lakosság kb. húsz százaléka más nemzetiségű, de ritka, aki nem tud magyarul közülük. Szernyén csak általános iskola van, Barkaszón folytathatják középiskolai tanulmányaikat akár ukrán osztályban is.
– Mivel kikapcsolódhatnak ki az emberek?
– A foci jó lehetőség lenne erre, de most egyik faluban sincs csapat. Korábban mindegyiknek volt sajátja, idővel a három falu – Csongorral – állított ki közös válogatottat – tudjuk meg Zajcev Györgytől, aki szintén nagy focista hírében áll.
A jegyző elmondta, hetente összejárnak az idősebbek, de fiatalokból akár 2-3 csapatot is össze tudnának szedni.
– A 12-14 évesek szívesen kergetik a labdát, de nincs perspektíva, nincs nagycsapat. A pénzhiány járási szinten is meglátszik, egyre kevesebb együttes van. Mi, idősebbek azonban rendben tartjuk a pályát, és saját költségen építettünk egy öltözőt. Kár, hogy amire elkészült, megszűnt az együttes. Reméljük, később még szükség lesz rá.
A községek önállóságát jelzi, hogy mindkettő rendelkezik saját könyvtárral, kultúrházzal, óvodával, és iskolával is. A rendelőt is felújították, az óvoda pedig szebb, mint új korában.
Tavaly fejezték be a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében. A tágas épületben el is tévedtünk volna, ha nem a gyerekek zsibongó hangja után megyünk.
Hete Viktória zenenevelő bemutatta a Hétszínvirág kisdedóvó négy csoportját, mint megtudtuk, az apróságok nagyon szeretnek táncolni és énekelni.
– Hatvan gyerek jár ide – magyarázza – A negyedik, középső csoport a felújítást követően nyílt. Én 2006-tól dolgozom itt, emlékszem a korábbi állapotokra, elszomorító volt. Az ovi – azt hiszem – a 70-es évek elején épült, de azóta csak „kozmetikai szépítgetés” történt a szülők segítségével. A központifűtés sem volt megoldva, csempekályhákkal melegítettünk, az emeleten pedig villanymelegítőket használtunk.
Simon Rita
