Július 21-én előrehozott parlamenti választásokra kerül sor Ukrajnában. Múlt heti KISZó-kérdésünk is ehhez kapcsolódott. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek szerint fontos-e a magyar képviselet biztosítása a kijevi parlamentben. A beérkező válaszok természetesen nem reprezentatív eredményt hoztak, mégis sokat mondó, hogy 96 százalék az igenre kattintott. A 382 válaszadó közül mindössze 4 százalék vélekedett úgy, hogy az eddig tapasztaltak alapján nincs szükség a magyar képviseletre a kijevi Rádában.
A kérdés elemzésére dr. Tóth Mihály alkotmányjogászt, az UMDSZ tiszteletbeli elnökét, egykori parlamenti képviselőt kértük fel.
– A parlamentarizmus a demokratikus államberendezkedés alapja, a parlament pedig alapintézménye – kezdte a szakember. – A népakarat érvényre juttatásának hatékonyabb eszközét az emberiségnek ez idáig még nem sikerült kitalálnia. A parlament, a nép (a lakosság) által, saját érdekeinek védelme, érvényesítése céljából delegált személyek összessége, a kiknek a képviselet és a jogszabályalkotás az alapfunkciójuk. Mivel az országok többségének társadalma kulturális, vagyoni, egzisztenciális és számos egyéb szempontból rendkívül tagolt, és a különböző társadalmi csoportok, rétegek érdekei eltérőek, gyakran szögesen ellentétesek, ezért a parlament a békés érdekegyeztetés színhelye is.
Tóth Mihály szerint azért törekszik minden társadalmi csoport (réteg) szert tenni lehetőleg minél szélesebb parlamenti képviseletre, mert így van lehetősége (illetve esélye) arra, hogy az ő érdeke (is) figyelembe vétessék a társadalmi viszonyokat szabályozó törvények (más jogszabályok) megalkotásakor.
Természetes, hogy egy nemzeti kisebbségi közösségnek, mint a társadalom többségétől jelentős mértékben eltérő kulturális jegyekkel rendelkező csoportnak, amely a természetes, és a direkt ható asszimilációs folyamatokkal szemben szeretné hosszútávon megőrizni mindazt, ami sajátos identitását képezi – létérdeke a parlamenti, és minden egyéb képviselet, érdekérvényesítő, érdekmegjelenítő lehetőség megragadása. Hiszen csak így van esélye arra, hogy felhívja a többségi társadalom figyelmét magára, sajátságos helyzetére, problémáira és ezáltal befolyásolni tudja saját sorsa alakulását.
– Gyakran ismételt közmondás a magyar parlamenti képviselőkkel kapcsolatban, hogy egy fecske nem csinál nyarat…
– A parlamenti képviselet szükségessége vitán felüli. Ugyanakkor az is alapvető fontosságú, hogy ki és hogyan látja el ezt a képviseletet. Sorsom úgy hozta, hogy a független Ukrajnában leélt időszak alatt egy ciklusban lehetőségem nyílt ellátni ezt az egyszerűnek és könnyűnek nem nevezhető, de mindazonáltal fontos és megtisztelő feladatot. Valamint arra is volt lehetőségem, hogy viszonylag közelről szemlélhessem tevékenységüket: néha opponálva, de az esetek többségében, véleményem szerint,
közösségünk számára hasznosan együttműködve, elősegítve e feladatot felvállaló személyek munkásságát.
Mandátumom lejártakor (1998), az elért eredmények leírása (elszámolás) két újságoldalt tett ki, amiből a nemzetiségi jogokat illetően talán a legfontosabbak, a nemzeti és nyelvi kisebbségek alapvető jogainak megjelenítése az 1996-ban elfogadott Alkotmányban, valamit az 1998-ban elfogadott, az önkormányzatokról és a parlamenti választásokról szóló törvényekben. Számos jogszabályokban is testet öltő eredményről tud elszámolni Gajdos István is (2002-2006 és 2012-2014), bár az ő időszakaiban már a meglévő jogok megvédése is feladat lett.
A „majdanos” forradalom után kialakult helyzetben, a jelenlegi képviselőnk, Brenzovics László számára, sajnos utóbbi már szinte kizárólagos tevékenységi területté vált.
Leglátványosabb csalódást a magyarság képviseletét (is) felvállaló (1990) képviselő okozta, aki nem csak, hogy nem vitte előbbre jogaink törvénybefoglalását, de személyesen járt el, hogy a nemzeti kisebbségekről szóló törvény tervezetéből (1992) töröljék a nemzetiségi közigazgatási egységek létrehozásának jogát, ami, megteremtette volna az 1991. évi referendumon megerősített Beregszászi Magyar Autonóm Körzet létrehozásának jogi alapját.
– Milyen esélyekkel indulnak az előttünk álló előrehozott választásokon a magyar jelöltek?
– Különböző időszakokban, a választási szabályok változása miatt is, közösségünk képviselőinek delegálása (mandátumhoz juttatása) különbözőképpen történt. Amikor létezett ilyen, akkor a magyarok által többségben lakott választási körzetből, mikor nem volt adott ez a lehetőség, akkor a magyar szervezeteknek a hatalom megragadására aspiráló pártokkal kötött szerződések alapján, e pártok listájára delegált személy által.
Meglátásom szerint, a hatalmat 2014 óta gyakorlók alapvetően magyarellenes és általában kisebbségellenes politikát folytatnak.
A törvényben meghatározott kötelezettség ellenére, az államhatalmi szervek nem hajlandók a kárpátaljai magyarok által lakott területeket egy választókörzetbe foglalni (mint egyébként a bukovinai románságét sem). Mi több, azt három választókörzetben osztotta meg. E tényállás, egyetemben azzal, hogy az ellenünk éveken keresztül folytatott lejárató kampány miatt (is), a parlamenti bejutásra aspiráló pártok nem ajánlanak bejutásra esélyes helyet a listájukon, – a soron következő választásokon jelöltünk (jelöltjeink) parlamenti mandátumhoz jutási esélye nem magas. Ugyanakkor, e helyzetet nem sorscsapásként, hanem kihívásként kell (kellene) értékelnünk:
jelöltet indítva mindhárom körzetben, ahol jelentős számban vagyunk jelen, és a választásokon való aktív részvétellel megpróbálni javunkra kihasználni a számos jelölt indulásából fakadó szavazatszóródást.
– Aki nem indul a versenyen, az bizonyosan nem is nyeri meg azt. A képviselet alapvető fontossággal bír, különösen a mai, szinte minden szempontból válságos időben. Válasszunk ki megfelelő jelölteket, és tegyünk a megválasztásukért! – hangsúlyozta Tóth Mihály, az UMDSZ tiszteletbeli elnöke.
Szabó Sándor
