Emília, a meseíró

A kisbégányi Sütő Emília a harmadik osztályt fejezte be a helyi iskolában. A kislány nagyon szeret tanulni, az angol és a magyar nyelv a kedvence. Ám még inkább figyelemre méltó az, hogy a kislány mesét ír. Igaz, most, hogy már itt a hosszú, nyári szünidő, nem meseírással, hanem biciklizéssel, a barátnőkkel való játszással tölti majd az idejét.

– Az Üveghegy meseíró pályázat különdíjasa lettem A szép leány című mesémmel – mondta Emília, s közben büszkén mutatta az erről szóló oklevelet. – A szép leány egy kitalált figura, akinek neve nincs, de az egész történet róla szól – tette hozzá, s bátran ajánlotta figyelmünkbe a mesét.

Hegedűs Csilla

 

A szép leány

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, az üveg hegyen is túl, de még azon is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy öreg király. Ennek a királynak volt három fia. Egy verőfényes nyári napon a két legidősebb királyfi ki akart lovagolni a közeli erdőbe, mert egy kis vadászathoz támadt kedvük. A legkisebb királyfi kérlelni kezdte őket, hogy vigyék őt is magukkal, de nem álltak kötélnek, mert nagyon féltették őt. Addig nyafogott a legkisebb, míg a másik kettő végül beleegyezett.

Elindultak hát nagy örömmel. A legkisebb királyfi nagyon izgatott volt, mert még alig vett részt ilyen eseményen. Amint beértek az erdőbe, a legidősebb királyfi azonnal puskavégre kapott egy csodaszép, de ravaszdi tekintetű róka komát. Büszkélkedett is a gallérnak valóval. Mentek-mendegéltek tovább, s az egyik pillanatban egy nagy bokor mögül egy ügyes nyuszi ugrott elő. A középső királyfi abban a pillanatban megragadta a puskát, elejtette a nyulat.

Indultak is tovább, és tovább, és tovább…..már nagyon estefelé járt az idő de a legkisebb királyfinak nem volt szerencséje. Sajnos neki üres kézzel kellett hazatérnie a palotába.

Az öreg király már nagyon várta fiait és örömmel látta, hogy azok két vadat ejtettek el. Megdicsérte őket.  Azt mondta, hogy a nyúlból azonnal főzet  egy finom vacsorát. A legkisebb királyfi nagyon szomorú volt, hogy ő üres kézzel tért haza, és elhatározta, hogy visszamegy abba az erdőbe, hátha neki is sikerül a vadászat.

El is indult nagy titokban, senkinek sem szólt. Ment a sötét erdőben a királyfi … itt is ott is megcsörrent valami, ropogott lába alatt a száraz avar, amitől néha nagyon megijedt. Már éjfél felé járt az idő, amikor hirtelen valami nagy fehérségre lett figyelmes, szinte elvakította a látvány. Meg is ijedt még jobban. Hamar elbújt az egyik fa tövéhez, és onnan leselkedett tovább, hogy mi lehet az a fényességes valami, amitől ő úgy megijedt.

Azon az éjjelen telihold volt és ennek a fényénél jobban látta mi sugárzik úgy ebben a rengeteg fekete erdőben. Hát, lássatok csodát, abból a fehér, világító, sugárzó valamiből egy csodaszép leány kerekedett ki. A királyfinak meglepetésében úgy dobogott a szíve, hogy majd kiugrott a helyéről.

A szép leány eközben elkezdett táncolni és énekelni s abban pillanatban az erdő kivilágosodott,  ragyogott a napsugár, színpompás virágok nyílottak körülötte, a madarak is trillázni kezdtek. A királyfi egyik ámulatból a másikba esett. Annyira megtetszett neki ez a leány, hogy bátorságra kapott, azonnal kiugrott a fa mögül, elkapta a leányt és megcsókolta. A szépséges leány abban a pillanatban földre esett és ez erdőben elsötétült minden. A királyfi próbálta keltegetni, sikertelenül. Nagyon elszomorodott, nem tudta mitévő legyen. Otthagyni semmiképp sem akarta, hiszen már erősen megszerette őt. Ölébe vette és nekivágott az éjszakának, a hosszú útnak, ami apja palotájába vezet.

Hajnal is elmúlt mire hazaért. A palotában volt nagy bánat, hogy eltűnt a királyfi, de amikor a testvérei megpillantották őt, nagyon megörültek. A palota legszebb szobájába vitték az alvó szép leányt és ott ágyba fektették. Hívták hozzá az udvari orvost, de ő sem tudott rajta segíteni. Viszont megállapította, hogy ez a szép leány meg van átkozva.

A kis királyfi nem evett, nem ivott, nem aludt, hanem mozdulatlan ott ült a leány ágya mellett. Már beesteledett,a lány akkor sem tért magához. Úgy éjféltájban a leány megmozdult és kinyitotta a szemét, a királyfi azonnal megcsókolta és feleségül kérte. A leány elmondta, hogy őt valamikor réges-régen megátkozta egy gonosz boszorkány. Az átok pedig csak akkor oldódik fel, ha kétszer megcsókolják és feleségül kérik. Hej, nagyon boldog volt a legkisebb királyfi, hogy megtalálta ezt a szépséges leányt. Azonnal az apjához és a fivéreihez vezette, majd bemutatta nekik, hogy a „vadászat” neki sikerült a legjobban, ő ejtette el a világon a legszebb „vadat”. Irigykedett is a két idősebb királyfi, de nagyon örültek. Világraszóló lakodalmat csaptak ami egy hétig , meg még két napig tartott. A fiatalok nagy boldogságban , máig is élnek ha meg nem haltak.

Ennyi volt mese volt, füle-farka benne volt, aki nem hiszi járjon utána.

 

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó