Családcentrikus, szabadidejét legszívesebben a családjával tölti. A párbeszédet, a közös döntéseket, otthon és az üzleti életben is fontosnak tartja. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Ötvös Lajos, técsői vállalkozó.
− Miért lett vállalkozó?
− Úgy hozta sors. Amikor befejeztem a középiskolát, a Bilocerkivszki Nemzeti Agrártudományi Egyetem Állatorvosi Szakára felvételiztem. Az egyetem befejezése után nem találtam munkát, hamarosan behívtak katonának, a határőrséghez. A szolgálat letelte után sem volt több esélyem elhelyezkedni a szakmámban, a határőrségnél viszont szerződést kínáltak, hát aláírtam, 1998- tól 2001-ig szolgáltam. Leszereltem után sem volt rózsásabb a helyzet a munkaerőpiacon, igaz Kárpátalján az emberek sosem voltak ezen a téren elkényeztetve, nagyrészük többnyire a határain túl talált munkát, így én is külföldön próbálkoztam. Közben eljött az ideje a családalapításnak, s én valahogy nem olyan életre vágytam, melyben csak vendég vagyok otthon. Úgy döntöttem itt kezdek vállalkozásba. A feleségem családjának is volt egy vállalkozása, amit a városban szinte mindenki ismer, kialakult vásárlói körrel rendelkezett, Técsőn csak a biciklisboltként emlegették. Csatlakoztam. Lassan megtanultam mindent amire szükség volt, most a feleségemmel fejlesztjük és vezetjük az üzletet, motorkerékpárokat, bicikliket, és hozzájuk való alkatrészeket árulunk.
− Nehezebb manapság a vállalkozók élete, mint néhány évvel ezelőtt?
− Nehézségek mindig akadnak. Ezeket meg kell oldani. Meg kell keresni a lehetőségeket. Az is jó, ha az ember nemcsak a jogaival van tisztában, de tudja a kötelességét is. Tapasztalataim szerint, ha rendben van a dokumentáció, kifizetve az adó, nem gördítenek akadályokat a működésünk elé, elvégre a városnak is érdeke, hogy több bevételhez jusson. Nekem segítséget jelent, hogy tagja vagyok a Felső-Tisza- Vidéki Vállalkozók Klubjának. Az Egán Ede gazdaságfejlesztési programban sikerült két pályázatot is nyerni. Idén harmadszor is pályáztunk. Az utóbbi három évben valamivel nőtt is a forgalmuk, az is segítséget jelent, hogy megmaradtak a régi vásárlóink, nem kellett új vevőkört kialakítani.
− Hogyan viszonyul a politikához?
− Szeretem a politikát, szeretek politizálni. Szerintem ez is egyfajta művészet. Ha nem figyelünk rá, nem analizálunk, akkor nem látjuk világosan, merre is tartunk, hova megyünk. Az is politika, ha különböző állásponton lévő emberek egy közös nevezőre jutnak. Bár az utóbbi időben ez egyre ritkább. Rossz, hogy az egy célért küzdő szervezetek és az emberek között sincs igazi párbeszéd, hiányosak az információk. Ebből kifolyólag pedig gyakran parázs viták, nem ritkán gyűlölködés alakul ki.
− A párbeszéd híve. A családban ki hozza a döntéseket?
− Közösen döntünk az üzletben és a magánéletben is. Igyekszünk mindent megbeszélni, megvizsgálni a dolgok pozitív és negatív oldalát is, de elfogadom a feleségem döntését is, elvégre neki ugyanolyan rálátása van a dolgokra, mint nekem, tapasztalata pedig még több is. Fontos az egyetértés, a közös döntés, hisz közös a felelősség is.
− Otthon ki viseli a nadrágot?
− Természetesen az asszony!
− A gyerekekkel ki a szigorúbb?
− Én inkább a liberálisabb, engedékenyebb álláspontot képviselem , a feleségem, Erika a szigorúbb. A kettő kiegészíti egymást. Viki lányunk tizenöt éves, jeles tanuló. Igyekvő, szorgalmas, céljai vannak, nem kell külön biztatni a tanulásra. Ukrán iskolába jár. Mivel a további életünket is itthon képzeljük el, úgy gondoljuk, könnyebben boldogul az életben, ha az államnyelvet sajátítja el. Tapasztalatból tudom, mennyire fontos hogy ne kelljen tolmács az üzleti és egyéb dokumentációhoz. Arra viszont odafigyelünk, hogy a magyar nyelvet is tudják, ne felejtsék el.
− Hogyan alakul az otthoni munkamegosztás?
− Mindenki teszi a dolgát. A házimunkából a gyerekek is kiveszik a részüket, a hat éves Edvárd fiam is szokott segíteni, Viki mostanában ritkábban, mert rengeteg a tanulnivalója. Néha én mosogatok, nem találok benne semmi kivetni valót.
− Hogyan tölti a szabadidejét?
− Szeretek mozogni, és szívesen vagyok a gyerekekkel, így a szomszéd srácokkal együtt gyakran kilátogatunk a futballpályára, focizunk, futkározunk, jól érezzük magukat. Nagyon kevés az idő, amit együtt tölthetünk a gyerekeinkkel, hamar felnőnek, igyekszem kihasználni minden percet. Szívesen kirándulunk együtt, néha a Balatonnál nyaralunk.
− Azt mondják, ha egy házaspár minden idejét együtt tölti, hamar egymásra unnak.
− Mi így szoktuk meg, nem állítom, hogy nincsenek vitáink, de szerintem az mindenkinél előfordul, a lényeg hogy mindig közös nevezőre jutunk, az élet sajnos gondoskodik az izgalmakról, a megoldandó gondokról, nincs idő egymásra unni.
− Jó emberismerőnek tartja magát?
− Most már igen, általában tudom kitől, mire számíthatok.
− Mivel lehet leghamarabb kihozni a sodrából?
− Nem is tudom. Eléggé toleránsnak tartom magam, elfogadom azt a véleményt is, ami gyökeresen különbözik az enyémtől. Általában megpróbálok úgy viselkedni másokkal, amilyen viselkedési módot elvárnék magammal szemben is.
− Ha lehetősége lenne hármat kívánni, mi lenne az?
− Az első és talán legfontosabb kívánságom az lenne, hogy mindenki egészséges legyen. Módunk volt megtapasztalni annak hiányát. Második, hogy a kárpátaljai magyarság körében legyen tényleges összetartás, ne csak egymás mellett működés. Harmadik, hogy legyen már béke és rend az országban.
Bökényi Magdolna
