Rokonaim között is van olyan, aki áldozatul esett a lakásmaffiának. Számos történet kering arról, miként ült be valaki a tulajdonos ingatlanjába, és tett szert fondorlatos módon annak lakására. Azt gondolhatnánk, hogy az ilyesmi büntetendő. Ám ami eddig elítélendő volt, újabban törvényes jogot nyerhet. Az új államfő által távozásra felszólított miniszterek ugyanis úgy tesznek, mintha mi sem történt volna.
Lelkesen dolgoznak, és új szabályokat kreálnak. Közben abban reménykednek, hogy a szintén feloszlatott, ám melléjük állt, és saját maradásáért foggal-körömmel küzdő, népszerűségét 4 százalékosra letornászó parlament ezekre sorra rábólint.
Az újabb, lakhatásról szóló bicskanyitogató jogszabály az ügyeskedőknek kedvez. Mondhatnánk: államilag engedélyezett a lakásmaffia. Gondoljanak csak bele. Nyugodtan él az ember az otthonában, majd egy nap beállít valaki és közli, ő is e házban, lakásban él, ide van bejelentve. A törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy bárki bármikor bejelentkezhet a házunkba a nélkül, hogy tudomást szereznénk róla vagy engedélyt adnánk rá. Az illető gyakorlatilag jöhet az ország bármely pontjáról…
Bezzeg az átkos szovjet érában! Ha külföldi vendéget fogadtunk, és az több napig maradt, azt a rendőrségen be kellett jelenteni a nevét bejegyezték a házkönyvbe. A dolog miatt manapság vannak kellemetlenségeink. Mert ugye a személyt bevezették a házkönyvbe, de ki már nem törölték onnan. A szubvenció kérelmezése során viszont be kell mutatni, kik vannak bejelentve az otthonunkba. És itt jön a probléma: a szerv, amelyik a bejegyzést tette, már nem létezik, a nevezett egyének pedig már többnyire az örök vadászmezőkön laknak, vagy ismeretlen helyen tartózkodnak. Nehezen, de bizonyítani lehet, hogy nem nálunk laknak. Ám, ha az új törvény szerint tudtunk nélkül bárki bármikor a nyakunkba ülhet, az nemcsak a szubvenció elvesztését eredményezheti, de még csinos kis adót is kivethetnek ránk az ismeretlen albérlő miatt.
