Stílszerűen már vagy két hete fejest ugrottunk a strandszezonba, ám ezzel egyidőben a mérhetetlen szemetelés idényébe is. Egy, a lakófalvamhoz közel fekvő egykori bányatóra járok rendszeresen úszni, így módomban áll megfigyelni, hogyan viselkednek hulladékügyben a csobbanni, napozni, kikapcsolódni vágyó polgártársaim. Nos, én négy, viszonylag jól elkülöníthető, nemzetiségileg teljesen vegyes csoportba osztottam őket.
Az első csoportba tartoznak a teljesen ártalmatlanok.
Vagyis azok a személyek, akik az égadta világon semmilyen kárt nem okoznak a természetnek. Többnyire egy darab törölközővel jelennek meg a tó partján. Lubickolnak egy jót, kicsit napoznak is, majd némi szárítkozás után, ahogy jöttek, úgy mennek haza is: egy törölközővel.
Vannak az okosok.
Rendeseknek is lehetne hívni őket, de én mégis a másik jelzőt használom. Ők azok, akik tele batyuval érkeznek a vízpartra. Jót esznek, isznak, ám mielőtt hazaindulnának, mindent összerámolnak maguk után, még a tökmaghéjat is. Azért okosak, mert tudják, ha holnap is tiszta, bűz- és légymentes környezetben akarnak pihenni, akkor ehhez nekik is hozzá kell járulniuk. Minimum azzal, hogy összeszedik maguk után az általuk „megtermelt” hulladékot.
Vannak az ártalmasok.
Ebbe a csoportba azok tartoznak, akik, kis túlzással, ahol esznek, ott ürítenek is. Mindent eldobálnak maguk körül: cigarettacsikket éppúgy, mint kiürült petpalackot, sörösdobozt, papírt vagy éppen lerágott csirkecsontot, dinnyehéjat. Hogy ezt perceken belül legyek hada veszi birtokába, hogy másnapra pöcegödörre hasonlít látványban és illatban is az a hely, amit rövid időre birtokukba vettek, ez őket nem izgatja. Sőt, másnap ott folytatják és úgy, ahogyan az azt megelőző napon abbahagyták.
És végül van a legfurcsább, a buták csoportja.
Ők tudniillik nagyon pedánsnak képzelik magukat. Miután befejezték vadparti üdülésüket, összeszedik maguk után a lomot, majd… laza mozdulattal egy közeli bokor alá dobják az egészet. Ahová más csoporttag már odavetette, s egy harmadik oda fogja hajítani. És pár nap alatt egy fertőheggyé nő a kupac. Buták, mert nem gondolkodnak el azon, hogy a tó körül nincs takarítószemélyzet, s az ő szemétjük hetek, hónapok múlva is azon a helyen lesz, ahová dobták, s azon sem, hogy egy jó szél szanaszét fúj a kacatot, és beterít be vele a környéken mindent.
Hogy mindezt miért írtam le? Csupán azért, mert még bőven előttünk áll a nyár, és ha valaki netán rossz „bandában” ismerte volna fel önmagát, nos, annak bőven van ideje csoportot váltani.
