Sárvárról érkezett a KISZó-nedűért

Szerkesztőségünkben néhány hete megszólalt a kapucsengő. Kaput nyitok, egy őszes halántékú idős úr toporog a bejáratnál. „Kotka Sándor, vagyok, Sárvárról érkeztem a nyereményemért” – vágta rá a jó napot kívánok, miben segíthetek? kérdésre. „Magyarországról tetszett jönni?” – kérdeztem vissza bizalmatlanul, kikerekedett szemmel, hisz Magyarországon még nem lehet előfizetni a KISZó-t. „Igen, a lányomnál vendégeskedtem, a sárvári gyógyvíz enyhíti a reumás panaszaimat, egyébként Aknaszlatinán élek” – tette helyre a dolgokat keresztrejtvény rovatunk nyertese, aki egy palack KISZó-nedűt nyert.

Beszélgetésünk elején elárulja, kalandos volt az ide vezető útja. Záhonyból az éjszakai vonattal érkezett Csapra, de mivel nem volt vonat Ungvárra, kénytelen volt a vasútállomáson éjszakázni. Hajnalban az első vonattal jött a megyeszékhelyre. S még mielőtt hazamenne, meglátogatja a másik, Botfalván élő lányát. Elmondta, van még egy fia is, aki Berlinben él és hogy hat unoka büszke nagyapja.

Kotka Sándor sok aknaszlatinaihoz hasonlóan a sóbányában dolgozott. A sorkatonai szolgálat után került ide, Odessza közelében egy légi egységnél teljesített szolgálatot.

Akkor hagyta ott a bányát, amikor az első vízbetörések keletkeztek. Állítása szerint már akkor sejteni lehetett, hogy innen már nincs visszaút. Minél több vizet szivattyúztak ki, annál több szivárgott be, végül 24 évet húzott le a bányában.

– Súlyos hibák sorozata vezetett idáig – hangsúlyozta. – Hagyták tönkremenni azokat a víznyelő tárnákat, amelyek még jóval a bánya előtt összegyűjtötték a karsztvizet. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy a 70-es évek után teljesen átálltak a robbantásos kitermelésre, gyakran túl nagy tölteteket használtak. Volt, hogy a bányától kilométerekre lévő tömbházak falai is beleremegtek egy-egy robbantásba. Ezek megrepesztették a sóréteget, amin később beszivárgott a víz. Ma csupán egyetlen őr maradt a bányában, szinte minden mozdíthatót elloptak már, a fémtolvajok martalékává vált több, a bánya területén álló létesítmény is – mesélte. Az elején jól jövedelmező állásnak számított, aztán volt, hogy hónapokra elmaradtak a bérek.

A nehéz fizikai munkának most mutatkozik meg a káros hatása, dagad a lába, fájnak az ízületei. Ráadásul a tömbházban, ahol lakik, 8 éve nem működik a lift.

Nem volt veszélytelen a bányában dolgozni, ketten is meghaltak a műszakjából, egyikük mellőle zuhant le a négyszáz méter mély tárnába, elfelejtette kikötni magát. Őt kétszer csapta meg a halál szele, mindkétszer áramütés érte. Csak kollégái lélekjelenlétének köszönheti, hogy még él.

Éva nevű feleségével utcabeliek voltak, így ismerkedtek meg egymással, egy év udvarlás után vette el feleségül. Ő is a bányában dolgozott, először a malomban, majd a jódozóban. Kotka Sándor szabadidejében kertészkedik, évtizedek óta előfizetője a lapnak. Nagyon szeret olvasni és keresztrejtvényt fejteni.

Szabó Sándor

Forrás:
KISZó/Fotó: Zunko Barnabás

Post Author: KISZó