Közeledik a Kárpáti Igaz Szó centenáriuma, 2020. január 31-én lesz száz éve annak, hogy megjelent a legrégebbi kárpátaljai újság első száma, akkor még más néven, Munkás Újság címmel. Ebből az alkalomból sajátos visszaszámlálást indítunk, hétről hétre valami érdekes, különleges olvasnivalóval rukkolunk elő, amihez páratlanul gazdag laptörténetünket hívjuk segítségül.
Ennek a nehéz, tekervényes útnak a felvázolására Balla Lászlót (1927–2010), a lap egykori főszerkesztőjét hívjuk segítségül, aki 20 éven át, 1967-től 1987-ig irányította a szerkesztőség munkáját, s aki 2007-ben egyszer már megjelentette háromrészes, rövid változatát visszaemlékezéseinek, amit most ismételten publikáltunk.
Balla László visszaemlékezésének első részét, második részét, és harmadik részét korábbi lapszámainkban olvashatták. A Balla László nyugállományba vonulását követő időszak felelevenítésére szerkesztőségünk mostani munkatársai vállalkoztak. Az 1980-as évek végéről és a 90-es évekről Horváth Sándor vallott, a KISZó legújabb kori történetének krónikása pedig Dunda György lapigazgató:
A jövőre 100 éves Kárpáti Igaz Szó történetét röviden felvázoló sorozatunk ötödik, záró része az ezredfordulótól eltelt majd két évtized históriáját hivatott feldolgozni, ám talán ez a legnehezebb, mert még viszonylag frissek a történések, nemritkán szubjektív is egy-egy pillanat megörökítése, még nem telt el annyi idő, amennyi leülepíti, a maga módján megszűri a múltat. De azért vágjunk bele.
Én még kopácsolós régi írógépen kezdtem a betűvetést a kilencvenes évek közepén, középiskolás koromban, amikor az internetről csupán hallomásból tudtunk, de mobilkészüléket is legfeljebb tévében láttunk. Ám örülök, hogy ez így történt, mert belekóstolhattam a régi típusú, a mainál sokkal nehezebb vagy legalábbis nagyon másabb újságírásba, s részese lehettem annak a folyamatnak, amikor a szerkesztőségben megjelentek az első txt-s gépek, utána már a Windows-os masinák, amikor a filmes fényképezőgépeket felváltották a digitális készülékek. Én még láttam tükröt rajzolni laptördelés céljából, átéltem azt, amikor szerkesztőségünkben megjelent a világháló.
Emlékszem, először csak egy gépen volt elérhető az internet, az is nagyon lassú,
még a recsegő-sustorgó modemes, s grafikont állítottunk össze, ki mikor használhatja ezt a világcsudát. S lám, lám, hova jutottunk ma, amikor vezetékes telefonra már nincs is szükségünk, viszont ha nagy ritkán elmegy az internet, azonnal kitör a pánik – hogy lesz így újság?…
Röpke 20 év alatt nagyot változott a világ, benne mi is Önökkel együtt, újságkészítők és újságolvasók. Más lett a média, de mást kíván annak fogyasztója is. Éppen egy nagy átalakulás kellős közepén vagyunk, amikor az online tér egyre nagyobb szeletet szakít ki magának, ezáltal jelentősen változik az írott sajtó szerepe és funkciója, amit nap mint nap megtapasztalunk a Kárpáti Igaz Szóban, s azon fáradozunk, hogy helyt tudjunk állni eme kihívások közepette a mai világban is, hogy újabb 100 év múlva is legyen még KISZó!
Ám nézzük kicsit konkrétabban is a XXI. század bennünket érintő eseményeit. Az ezredforduló idején Erdélyi Gábor főszerkesztő vezette a lapot, amelynek tulajdonosa kétharmadrészt a megyei állami önkormányzat, egyharmadrészt pedig a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) volt. A kulturális szövetség előző vezetője, Kovács Miklós egy pillanatig sem látott partnert a lap munkatársaiban, aminek nyilván számtalan oka volt, de ettől ez még tény marad. Ez is közrejátszott abban, hogy 2003-ig csak úgy szép lassan telt az idő, utána azonban igen mozgalmas időszak következett.
Olyan fejlemények, háttérmozgások indultak be, ami elvezetett a sajnálatos 2005-ös lapszakadáshoz, amit az eddigi legnagyobb kárpátaljai magyar médiaháborúként lehet jellemezni…
2003-ban Kőszeghy Elemér, a KMKSZ akkori politikai riválisának, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségnek (UMDSZ) a politikai alelnöke került a főszerkesztői székbe és ezek után végleg eltávolodott egymástól a KMKSZ és az Igaz Szó. A 2004-es ukrajnai narancsos forradalom után, amikor a kulturális szövetség partnerre lelt az új hatalomban, menesztették posztjáról Kőszeghy Elemért, s ismét Erdélyi Gábor kezébe adták a stafétabotot. A munkatársak túlnyomó része, élükön a leváltott főszerkesztővel, bírósághoz fordult. A hosszan elhúzódó pereskedés ideje alatt az UMDSZ a távozó munkatársakkal közösen megalakította az országos bejegyzésű új Kárpáti Igaz Szót, ami a köznyelvben „zöld Igaz Szóként” kezdett terjedni.
Egy ideig két Kárpáti Igaz Szó is megjelent, a „zöld” és a „fekete”, ez utóbbi 2008-ban beszüntette a megjelenését.
Előtte a KMKSZ megkapta a megyei hatalomtól a teljes tulajdonrészt, de miután 2000-ben létrehozta saját sajtóorgánumát, a Kárpátalja című hetilapot, nem sok értelmét látták két szerkesztőség finanszírozásának. Persze ez egyfajta álláspont, de amint a házastársi vitákban vagy bármilyen más peres ügyben, a másik fél eltérő módon szemlélheti a dolgokat. Ehhez mindenkinek szuverén joga van. A végső szót az olvasók mondták ki, márpedig ők úgy döntöttek, az „igazi” mellett teszik le voksukat, ezzel predesztinálva bennünket a KISZó-s hagyományok és múlt jogfolytonosságára.
Később Balla László, a Zakarpatszka Pravdától függetlenné váló önálló Kárpáti Igaz Szó megteremtője is ezt a lapot nevezte meg az „igazinak”.
Ez egy nagyon nehéz időszak volt minden igazszós számára, függetlenül attól, hogy ki kivel szimpatizált, s ki mellett tette le a voksát. Utólag úgy gondolom, az lett volna a legjobb, ha elkerüljük a botrányos eseményeket, ha nincs semmiféle lapszakadás. Ezt csak úgy lehetett volna elérni, ha a kollektíva kapott volna nagyobb önrendelkezési jogot sorsának és a lap jövőjének alakítására. Ám az akkori médiaháborúban, sajnos, durván összecsapott a személyes ambíció, a pénz, a politika, a hatalom… Ám ez már a múlt, foglalkozzunk inkább a jelennel, s fókuszáljunk a jövőre!
A legfontosabb, hogy a Kárpáti Igaz Szó, mint sajtóbrend életben maradt, sőt, fejlődni tudott. Akárcsak az előző évtizedekben, hiánypótló szerepet is igyekezett magára vállalni.
Éveken keresztül önálló közművelődési (Élet-Jel) és ifjúsági (Vitamin+) magazinokkal jelentkezett. Utóbbi a mai napig életben maradt, s a lap mellékleteként jelenik meg negyedévente. Nagyon fontos, hogy az idősebb generáció folyamatosan át tudja adni a stafétabotot a fiatalabb korosztálynak, amelyik nagy lelkesedéssel, elánnal viszi tovább a dolgokat. Így van ez most is, az „új kezdet” után, ami 2018. április 12-re datálódik. Ahogy 2005 után, most is egy megújulási folyamatnak a részese szerkesztőségünk. És akkor térjünk is át erre a bizonyos másfél évvel ezelőtti „új kezdetre”.
2018 áprilisában sikerült új, tiszta és átlátható alapokra helyezni a Kárpáti Igaz Szó működését. Egyöntetű döntés nyomán kettéválasztottuk a főszerkesztői és a lapigazgatói posztot, s az elmúlt másfél év igazolni látszik döntésünk helyességét. A főszerkesztőé maradt a klasszikus, nyomtatott laptartalom előállításának a felelőssége, a szerkesztőség operatív pénzügyi-gazdasági működtetéséért, az ügyes-bajos nyomdai, postai, terjesztési, modern szóval élve logisztikai dolgok intézése és az új online médiák megszervezése pedig a lapigazgatói hatáskörbe tartozik. Előbbi pozíciót jelenleg Horváth Sándor, utóbbit Dunda György tölti be. Hivatalosan pedig úgy néz ki az egész, hogy a Tisza FM Stúdió Kft. adja ki a lapot, aminek a lap mindenkori kollektíváját leképező KISZó fejlesztéséért civil szervezet és az UMDSZ a tulajdonosa fele-fele arányban. Megnyugtató és inspiráló érzés, hogy valamennyi érintett fél partnerként tiszteli a másikat!
Az „új kezdet” egybeesett egy hatalmas ajándékkal is.
2018 májusában a magyar kormány által finanszírozott, s az UMDSZ-nek átadott korszerű, minden igényt kielégítő Munkácsi utcai Ungvári Magyar Házba költözhettünk át, amit igencsak kiérdemeltünk már a sorstól. Hiszen Balla László egykori korszakos főszerkesztő visszaemlékezéseiben nagyon sok panaszt lehet olvasni a régi vármegyeháza, de a későbbi Duhnovics utcai szerkesztőség állapotáról is, a Gagarin utcai szocreál betonrengeteg nyújtotta „kényelmet” pedig már jómagam bőrén is volt szerencsém közel két évtizeden keresztül élvezni.
És természetesen maga a lap is folyamatos változásokon, megújulásokon megy keresztül most már második éve, úgy is mondhatom,
a korábbi lemaradásaink kiküszöbölésén dolgozik 21 fős csapatunk.
Idén januártól végre már színes köntösben tudjuk tálalni lapunkat a kedves olvasónak, s egy kis titkot is elárulok most, januártól ugyanis küllemében, tartalmában is meglepetéssel készülünk szolgálni Önöknek. Sőt, 2020-ra olcsóbban fizethetik elő az újságot, mint tették azt az idén! Ezért siessenek, nehogy lemaradjanak. Ahol pedig bezárt a postafiók, vagy komoly bajok vannak a kézbesítéssel, oda önerőből, alternatív terjesztési hálózatunkkal igyekszünk eljutni.
2018 januárjától teljesen megújult a régi, elavult online verziónk is. Facebook-oldalunkon a hírek mellett sajátos KISZó-grafikákkal, egyedi lapbeajánlóval, storykkal, heti rendszeres kérdéssel, s legújabban kéthetente szerdánként KISZó-podcasttal is jelentkezünk, s mienk a legaktívabb Instagram-oldal is. 2019 tavaszán egy nagysikerű KISZÓ-s médiatanfolyamot is lebonyolítottunk, ahol az újságírás, a média kulisszatitkaiba avattunk be tucatnyinál is több fiatalt, zömében Ungváron tanuló egyetemistákat.
Emellett 2019 májusától médiatörténeti vállalkozásra adtuk a fejünket. Beindult ukrán nyelvű tartalomszolgáltatásunk, ua.kiszo.net híroldalunk is. A KISZó-UA Online a kárpátaljai magyarság hangja kíván lenni az ukrán nyelvű regionális médiapalettán! Mi szülte ezt az igényt? – adódik a kérdés.
Valakiben még az is megfogalmazódhat, ez már biztosan az ukrán nyelvtörvény következménye… Nem, szerencsére nem erről van szó!
Sokkal inkább arról, hogy a magyarul nem értő, nem beszélő kárpátaljai ukránok is (meg)halljanak bennünket, ismerjék a problémáinkat, tudják, mi foglalkoztatja közösségünket, milyennek látjuk a régió, az ország helyzetét. A jövőre 100 éves, s ennélfogva a vidék legrégebbi és legismertebb magyar sajtóbrendjének, a Kárpáti Igaz Szónak az ukrán változatú online kiadása azt a célt szolgálja, hogy magyar érzelemmel, de ukránul tájékoztassuk az itt élő többségi nemzet tagjait. Látjuk, tudjuk, társadalompolitikai szempontból szükség mutatkozik a magyar vélemények, vélekedések ukrán közegben történő megjelenítésének erősítésére. Bemutatjuk a helyi magyar közösség ismert tagjait, az ő nyelvükön próbáljuk elmagyarázni a mi álláspontunkat. Például azt, hogy csakis egymást tisztelve és segítve, békében, a példás kárpátaljai toleranciával tehetünk a legtöbbet a magyar–ukrán kapcsolatok javításáért, a kölcsönösen előnyös együttműködés elősegítéséért. Árkok és megosztottság helyett hidakra, összefogásra van szükség!
