Az elmúlt héten rég nem látott politikai nagyüzem volt Kárpátalján, előbb a magyar és az ukrán külügyminiszter tárgyalt Ungváron, majd Volodimir Zelenszkij tett kampánylátogatást vidékünkön. Ezek a csupasz tények, de érdemes kissé e tárgyalások mögé is betekinteni. Szijjártó Péter – szokás szerint – nagyon értékes és a koronavírus-járvány idején nélkülözhetetlen egészségügyi szállítmánnyal érkezett Kárpátaljára, az 50 lélegeztetőgépet 22 kórház között osztják szét. Ez egyértelmű jele Magyarország jószomszédságának. Az már kevésbé, hogy Dmitro Kuleba szerdai találkozójuk reggelén egy olyan kisvideót posztolt ki, amiben hangsúlyosan ukrán földnek nevezi Kárpátalját, s kijelenti: országa semmilyen szín alatt nem kíván változtatni az oktatási és a nyelvhasználati jogszabályokon.
A magyar diplomácia vezetőjének szakmai nagyságát és emberiességét jelzi, hogy Szijjártó Péter ezek után is mérhetetlen nyugalommal tárgyal és jelenti ki: sok-sok kis lépés szükségeltetik a kétoldalú kapcsolatok helyrehozásához, amihez bravúrok is kellenek! Mindeközben egyértelművé teszi azt is, amíg a kárpátaljai magyar közösség nem ítéli kielégítőnek és elfogadhatónak anyanyelvhasználati jogait, addig Budapest kénytelen lesz diplomáciai lépésekkel akadályozni Kijev eurointegrációs közeledését.
Ugyan pozitívumnak vehetjük, hogy Dmitro Kuleba tárgyalási stílusa, diplomáciai tudása nagyságrendekkel magasabb polcon van elődjéhez, Pavlo Klimkinhez mérten, mint ahogyan Volodimir Zelenszkij is megnyerőbb Petro Porosenkóhoz képest, ám ezzel jottányit sem jutunk előrébb. Sajnos, ez a hatalmi elit ugyanúgy ragaszkodik az alkotmányellenes, a garantált kisebbségi jogokat durván sértő törvényekhez, mint a tavalyi választásokon elzavart régi hatalom. Sőt, a középfokú oktatási törvényt már a zöldek hozták össze. És bár szavak szintjén olykor beszélnek a kettős állampolgárság legalizálásáról vagy a kisebbségi kerettörvény esélyéről, a gyakorlatban semmi sem történik a jogszűkítések enyhítése érdekében. De még csak a gesztusok is hiányoznak – az ukrán külügyminiszter az eredeti programmal ellentétben mégsem kísérte el magyar kollégáját Beregszászba, s az államfő sem tartotta fontosnak, hogy itteni vizitje során legalább egy kampányszagú találkozóra invitálja soknemzetiségű megyénk kisebbségi vezetőit.
Mindennek különösen nagy jelentősége van az előttünk álló önkormányzati választások szempontjából. Az ukrán hatalomközeli pártok világosan értésünkre adták, merre van az arra. Ne feledjük ezt el október 25-én, a szavazófülke magányában sem. A többségi nemzet politikai szereplői előszeretettel tesznek listáikra magyar jelölteket, amivel az a céljuk, hogy gyengítsék a magyar érdekvédelmet Kárpátalján. Ígérnek sok szépet és jót – bár újabban már ezt sem teszik… –, amit már a választások másnapján elfelejtenek. Legyünk résen, ne dőljünk be az ámításnak!
Meggyőződésem, a legoptimálisabb és célravezetőbb egy teljes körű magyar–magyar összefogás lett volna, aminek persze az őszinteségen és a partnerségen illene alapulnia. Korábban éppen lapunk kérdezte a kárpátaljai magyarokat erről, s több mint 800 válasz alapján 92 százalékuk tette le voksát az átfogó magyar–magyar együttműködés mellett. S ha már erre nem került sor, arra azért ügyeljünk, hogy értékes szavazatunkat még véletlenül se adjuk oda arra méltatlan ukrán pártok csak nevében „magyar” jelöltjeinek.
