A természetesség és a magabiztos kisugárzás nyerő párosítás.
A 2020-as Magyarok Világszépe versenyen Pados Vanda Barbara egyetlen külhoniként vett részt. A nevetlenfalui lány ezáltal el is nyerte a Kárpátalja szépe különdíjat. Az életvidám és céltudatos versenyzővel a kulisszatitkokról beszélgettünk.
– Ki biztatott a jelentkezésre?
– Hirtelen jött az ötlet, úgy voltam vele, próba szerencse – kezdi beszélgetésünket a tizenhét éves lány. – Nem éltem bele magam, a kudarctól sem féltem. Talán ez is hozzájárult a sikerhez. De bejött. Gyerekkorom óta mondogatták, hogy milyen szép és különleges vagyok. Többen megjegyezték, hogy modellnek kellene állnom. De korábban sosem foglalkoztam ezekkel a kijelentésekkel, csak megmosolyogtam őket. Nyáron viszont ismét felhívták a figyelmem erre, és a barátnőm, illetve édesanyám biztatott, hogy jelentkezzem a szépségversenyre. Több helyre is beneveztem. Végül, nagy meglepetésemre a Magyarok Világszépe megmérettetésre válogattak be.
– Mi várt rád ezután?
– Elmentem a meghallgatásra, majd közölték, hogy továbbjutottam. 10 napos felkészítőtábor előzte meg a szépségverseny fináléját, melynek Orosháza adott otthont. El sem akartam hinni, hogy ott vagyok, még akkor is meseszerű volt, amikor annyi gyönyörű lány vett körül. Sűrű napok vártak ránk a döntő előtt. Fásy Ádám vezetésével számos forgatáson, ruha- és színpadi próbán, fotózáson vettünk részt. Megismertük a várost és környékét is. Oravecz Nóra, Orosháza alpolgármester asszonya vezetésével megnéztük a Békés megyei város nevezetességeit – többek között megtekintettük az Európában egyedülálló híres Üveg körtefát. Egy piknik alkalmával megkóstolhattuk a helyi termelők termékeit is. Szerintem nagyon jól sikerült ez a program, tök jól összebarátkoztunk a csajokkal. A finálé előtt sokat gyakoroltunk, majd megérkeztek a sminkesek, fodrászok: elkezdődtek az előkészületek a végső hajrára. Gyönyörű ruhákban léphettünk színpadra.
– Téged tüntettek ki a különdíjjal.
– Az eredményhirdetéskor mindenki nagyon izgult. Az idén én voltam az egyetlen külhoni magyar résztvevő, sokan ugyanis a koronavírus-járvány miatt nem tudtak eljönni a versenyre. Iszonyatosan meglepett, és óriási megtiszteltetés volt, amikor megtudtam, hogy nekem ítélik oda az idei különdíjat, és én lehetek Kárpátalja szépe. A verseny győztese Tóth Boglárka lett, két udvarhölgyének pedig Furár Dominikát és Frankó Melindát választották.
– Mi volt a legizgalmasabb a versenyben?
– Nekem, mint egy egyszerű, kárpátaljai kislánynak, talán az volt a legnagyobb élmény, hogy ismert tévécsatornákon szerepeltünk, és ennyi híres ember mozgott körülöttünk. Iszonyatos volt a pörgés, ami nagyon tetszett. A legnagyobb érték számomra mégis az, hogy fantasztikus barátságok kötődtek a táborban, nagyszerű embereket ismertem meg. A tíz lánnyal hihetetlen jól összerázódtunk. Olyan összhang volt közöttünk, mintha ezer éve ismertük volna egymást.
– Szereztél-e olyan tapasztalatot, amit a későbbiekben hasznosítani tudsz?
– Nem tudnék konkrétumokat kiemelni, viszont bizton állíthatom, hogy mindannyiunkat megedzett az a pár nap, amit a táborban töltöttünk. Rengeteg hasznos tanácsot kaptunk. Fásy Ádámmal mindenkinek volt lehetősége négyszemközt beszélgetni. Őszinte leírást adott rólunk, biztatott és kiemelte az erősségeinket, amire érdemes odafigyelni.
– A verseny előtt bevetettél-e valamilyen extra szépségápolási technikát?
– Talán vicces, de nem. Mint említettem, próba szerencse alapon indultam, ezért annyira nem is készültem rá. Az alap szépségápolási rutinomat végeztem el, de semmi extra, nem mentem emiatt arctisztításra vagy hajszerkezet-újjáépítésre. Minden természetes rajtam, nem is szeretnék semmilyen mesterséges beavatkozást, még a hajfestésen sem gondolkodom. Elégedett vagyok magammal.
– Mit szóltak az itthoniak?
– Amikor kiposztoltam az első fotót arról, hogy hol vagyok, rengeteg kedves üzenetet és biztató kommentet kaptam. Mindenki szorított nekem és büszke volt rám. Könnybe lábadt a szemem, amikor olvastam a sok-sok megjegyzést, még olyanoktól is, akiket nem is igazán ismerek. Ez is motivált, hogy képviseljem a vidékünket.
– Hogyan tovább?
– Ez még a jövő titka. Ádám is megjegyezte, hogy még fiatal vagyok ehhez a szakmához. Ezzel én is teljes mértékben egyetértek, mivel most a tanulás az első, szeretném befejezni, amit elkezdtem. Aztán hogy mi lesz tovább, meglátjuk. Az idén érettségiztem Ungváron, az 1. számú lingvisztikai gimnáziumban. Levelező tagozaton, turizmus-menedzsment szakra felvételiztem Rivnébe. Emellett elkezdtem egy lakberendezői szakképzést is Budapesten. Nekem ez utóbbi a nagy álmom, hogy egyszer ebben a szakmában tevékenykedjek. Szívesen sportolok, olykor hobbicukrászkodom. A bőrápolásra is nagy hangsúlyt fektetek, Mary Kay kozmetikumok értékesítésével is foglalkozom.
Elég csapongó lány vagyok, gyakran változtatok az elképzeléseimen. Ha valami nem megy, azt nem erőltetem, éppen ezért igyekszem olyan dolgokba belevágni, ami igazán érdekel, és amit a későbbiekben is hasznosítani tudok. Úgy gondolom, a lakberendezésben kiélhetem majd a kreativitásomat, a fantáziámra van bízva, ez pedig tetszik. Szerintem mindenhol meg lehet valósítani önmagunkat, csak dolgozni kell érte. Nekem nagyon sokat segít az, hogy a szüleim minden körülmények között mellettem állnak, és eltűrték az olykor túlságosan is „változékony” természetem.
– Mindenkinek vannak komplexusai, te hogyan birkózol meg velük?
– Ekcémára hajlamos bőröm van, most is a napallergiától szenvedek. A pattanások okoznak még kellemetlen pillanatokat, de szerencsére csak ritkán jönnek elő. Nagyon érzékeny bőrtípusom van, ezért is használok minőségi termékeket, mint a Mary Kay. Élő példa vagyok arra, hogy ezek a kozmetikumok az érzékeny, problémás bőrrel rendelkezőknek is kiváló választás. Szerencsés helyzetben vagyok, mert egészséges önértékeléssel rendelkezem. Meg vagyok elégedve magammal. Hála Istennek, hogy ilyen a beállítottságom, ez önbizalmat is ad. Ennyi magabiztosság pedig mindenkinek kell. Persze vannak, akik erről másképp vélekednek. Én mindig is azt vallottam, hogy mindenkiben van valami szép. Mindenkinek vannak szépséghibái, ám ettől vagyunk különlegesek.
Simon Rita
