Megszállás, háború, hatalmas államadósság, korrupció, politikai szembenállás… E csapások némelyike évek, mások évtizedek óta terhelik az ukrán társadalmat. Mindezt súlyosbítja a kedvezőtlen időjárás (egyik régióban árvizek, a másikban korábban sosem tapasztalt aszály) miatti gyenge termés, s ha ez nem lenne elég, márciustól – ha nem is hivatalosan – vesztegzár alatt az ország. A koronavírus-járvány áldozatainak száma meghaladta az 5 ezret, a fertőzötteké a 280 ezret. A gazdaság visszaesett, emberek százezrei vesztették el munkahelyüket.
Ukrajnában a megélhetési minimum mintegy 75 dollár. A minimálbér 176 dollár. A lakosság több mint negyede a szegénységi szint alatt él.
A fentebbi adatokat Ljudmila Deniszova, a parlament emberi jogi biztosa sorolta az ENSZ szociális fórumán. (Valószínűleg azért dollárban, hogy a hallgatóság érzékelje az összegek nagyságát.)
„A munkabérek emelkedése ellenére Ukrajnában a dolgozók elszegényedése figyelhető meg. A felmérések szerint a munkavállalók harmada a fizetéséből képtelen kielégíteni alapvető szükségleteit, a fele pedig másodállás vállalására kényszerül” – közölte a fórumon Deniszova.
Az emberi jogi biztos rámutatott: az ukrajnai nyugdíjasok 80 százalékának járandósága a monetáris szegénység szintje alatt van.
Az adatok önmagukban is riasztóak, s azt még fel sem tudjuk mérni, hogy mekkora lelki traumát szenved el az egyén, s hogyan reagál minderre az amúgy is sérülékeny ukrán társadalom.
Ilyen szürreális helyzetben bonyolódik a „decentralizációs központosítással” felvezetett önkormányzati választás kampánya, melynek során elkeseredett, kiszolgáltatott, a valós tényekről rosszul (vagy sehogy nem) tájékoztatott polgárokat győzködnek arról a pártok, hogy ha az ő jelöltjeikre voksolnak, eljön a „kistérségi Kánaán”. S hogy a szavazók ezt el is higgyék, akár még 500-600 hrivnyával is hajlandók bizonyítani.
Úgy tűnik, a pártok stratégái is hallották, mit mondott az ombudsman az ENSZ-ben.
Horváth Sándor
